2024. december. 23., hétfő - Viktória.
hirdetés
hirdetés

A szegény serdülők nem szedik be az antidepresszánsokat

Azoknak az amerikai, ohiói, a Medicaid biztosító által ellátott (azaz szegény) gyerekeknek és tinédzsereknek mintegy a fele, akiket depresszióval kezelnek, még három hónapig sem szedi az előírt antidepresszánst, és a minimálisan javasolt hat hónapig csak egyötödük alkalmazza a gyógyszert.

A kezelés félbeszakításának kockázata a tinédzserek körében a legnagyobb – szemben a kisebb gyerekekkel – és a kisebbségi fiatalokban, főleg az afroamerikaiakban – ezt mutatta ki egy új vizsgálat, amelyben a Medicaid három évre vonatkozó gyógyszerfelírási adatait vizsgálták.

Ha megfelelő gyakorisággal rendelték vissza az orvoshoz a fiatalokat és az antidepresszáns adagját helyesen állították be, nagyobb volt az adherencia mértéke, mind a kezelés akut, mind pedig későbbi szakaszában.

Bár a vizsgálatot Ohióban végezték, az eredmények valószínűleg minden olyan gyerekre és serdülőre kiterjeszthetők, akik szegénységük miatt jogosultak a Medicaid biztosításra.

Nagy előrehaladás történt a depresszió gyógyszerelésében és kezelésében. A legjobb terápia a kognitív viselkedésterápia és az antidepresszánsok kombinációja. Csakhogy széles szakadék húzódik a tudomány világa és a valóságos világ között. És még szélesebb ez a szakadék a szegénységben élő gyermekek esetében” – mondta dr. Cynthia Fontanella, az Ohiói Állami Egyetem pszichiátere, a vizsgálat vezetője.

Az eredmények, amelyeket az Annals of Pharmacotherapy közölt, felhívják a figyelmet arra, hogy az orvosoknak még sokat kell tenniük az adherencia javítása érdekében a legsérülékenyebb csoportokban. A kezeletlen vagy rosszul kezelt depresszió hajlamos a kiújulásra, s ez nem ritkán az öngyilkosság veszélyével jár.

A kutatások szerint a gyerekek 18 éves koráig 20 százalékukban fordul elő depresszió, és a 20 év alattiak antidepresszáns fogyasztása három-ötszörösére nőtt az elmúlt évtizedben. A depressziós tinédzserek sok kockázatnak vannak kitéve, az iskolai kudarcoktól kezdve a teherbeesésig, a drogozásig és végül az öngyilkosságig.

A magánbiztosítók által ellátott gyerekekhez képest a Medicaid által biztosítottak gyakrabban kerülnek pszichiáterhez vagy pszichológushoz, és nagyobb valószínűséggel írnak fel nekik pszichotrop gyógyszereket. Feltételezik, hogy a szegénységgel járó sokféle stressz miatt veszélyeztetettebbek a pszichiátriai betegségek szempontjából. Mint dr. Fontanella elmondta, nagyon sérülékeny populációról van szó, akiknek a szegénységgel járó stresszek mellett gyakran meg kell küzdeniük a szegénységet gyakran kísérő helyzetekkel is, például a munkanélküliséggel és azzal, hogy csak egy szülő neveli őket.

A kutatás során olyan, a Medicaid biztosításra jogosult 5–17 éves gyermekeket vizsgáltak, akikben 2005 eleje és 2007 vége között új depressziós epizódot diagnosztizáltak, és akiknek a diagnózistól számított 30 napon belül legalább egyféle antidepresszánst felírtak (általában SSRI-t).

Megvizsgálták, hogy milyen gyakorisággal váltották ki a gyerekeknek felírt gyógyszereket. Ha a kiváltott gyógyszerek legalább 80 százalékban fedezték a gyermekek napi szükségletét, akkor megfelelőnek tekintették az adherenciát.

Összesen 1650 depressziós gyerek adatait elemezték. Közülük 817-en (49,5 százalék) tartottak ki a kezelés mellett az első három hónapban. Mintegy felük már az első hónapban abbahagyta a gyógyszerszedést. Az első három hónapban kitartók 41,6 százaléka a következő három hónapban is folytatta a gyógyszer alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a teljes 6 hónapos antidepresszáns kúrát csak 340 gyerek, a résztvevők 20,6 százaléka csinálta végig.

A további elemzések szerint az 5–12 éves gyerekek között nagyobb volt a kezelés mellett kitartók aránya, mint az idősebbekben, és a nem-hispanó fehérek közt is nagyobb volt ez az arány, mint a kisebbségi gyerekekben.

A nagyobb mértékű adherencia az első három hónapban összefüggött a jobb gondozással: azoknak a gyerekeknek, akik legalább háromszor találkoztak kezelőjükkel. több mint 58 százaléka folytatta a kezelést, míg azok közt, akiknél ennél kisebb volt a találkozások száma, csak kb. 33 százalék volt ez az arány. Sokat számított a gyógyszer dózisa is: a megfelelő adagot kapó gyerekek 53,7 százaléka, a nem megfelelő adagot kapóknak csak 37,1 százaléka tartott ki a kezelés mellett. E két tényezőnek a későbbiek során még kifejezettebb volt a hatása.

Weisz Júlia, dr.
a szerző cikkei

(forrás: Science Daily, MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink