A súlyos terhességi hányás kihathat az utód mentális állapotára is
A terhességgel gyakran járó „reggeli betegség” extrém formájában, a hyperemesis gravidarumban (HG) a terhességi hányinger és hányás rendkívül súlyos, gyakran kórházban kell kezelni, és megszakadhat miatta a terhesség is. Az állapot meglehetősen gyakori: csak az Egyesült Államokban évente 250.000 állapotos nő kerül emiatt kórházba.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) és a Dél-Kaliforniai Egyetem közös vizsgálata kimutatta, hogy azok a személyek, akiknek anyja a terhesség alatt HG-ben szenvedett, jóval nagyobb eséllyel lettek felnőtt korukban depressziósak vagy alakult ki bennük bipoláris betegség vagy szorongás, mint a HG-t át nem élt anyák gyermekeiben. A vizsgálat eredményei a Journal of Developmental Origins of Health and Disease augusztusi számában jelentek meg.
Korábbi kutatások már fényt derítettek arra, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek anyjában a terhesség első trimesztere után is fennmaradt a terhességi hányás, 12 éves korukban több figyelmi és tanulási zavaruk volt – mondta dr. Marlene Fejzo, a UCLA munkatársa, a mostani vizsgálat egyik társszerzője. Más vizsgálatokból pedig az derült ki, hogy a HG következtében gyakran kialakuló nem kielégítő magzati táplálkozás következtében felnőtt korban rosszabb lehet az egészségi állapot. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a hyperemesis gravidarum a terhesség alatt éhezéshez és kiszáradáshoz vezethet.
A HG gyakran családi halmozódást mutat - dr. Fejzo és kollégái adatai szerint azokban a nőkben, akiknek családi anamnézisében HG szerepelt, 17-szer gyakoribb volt a HG.
A mostani vizsgálatban 150 HG-s nővel készítettek felmérést, akik testvéreik érzelmi állapotáról és viselkedéséről számoltak be. A nők közül 55-nek az anyja szintén HG-ben szenvedett, vagyis testvéreik magzat korukban átélték az anya HG-jét. A többi 95 nő anyjának nem volt HG-je, azaz a nők testvérei normál terhességből születtek. Az első csoport tagjainak összesen 87 testvére volt (ők voltak az „esetek”), a másodikénak 172 – ez utóbbiak alkották a kontrollcsoportot.
Az esetek 16 százalékában alakult ki depresszió, míg a kontrolloknak csak 3 százalékában; a bipoláris betegség esetén 8, illetve 2 százalék volt a gyakoriság, és szorongás az esetek 7, a kontrollok 2 százalékában jelentkezett.
Az összesített adatok szerint, amikor 17-féle diagnózist vettek figyelembe, akkor az esetek 38 százalékában volt valamilyen pszichológiai és/vagy viselkedésbeli rendellenesség, míg a kontrolloknak csak 15 százalékában.
A mentális zavarok nagyobb – több mint kétszeres – aránya az anya terhesség alatti éhezésének és dehidrációjának lehet a következménye, amelyek hatással voltak a magzat fejlődő agyára. Emellett szerepe lehet a HG terhességeket általában kísérő szorongásnak és stressznek is.
A kutatók szerint a HG egy túl kevéssé tanulmányozott és alulkezelt állapot, annak ellenére, hogy nemcsak rövid távú káros hatásai vannak az anyára nézve, hanem sokszor életre szóló következményei a magzatra.
