A statisztika szép, új világa

Az utópiák megvalósulnak?
„A mi civilizációnk a gépeket és a gyógyászatot és a boldogságot választotta ... Az ember azért hisz bizonyos dolgokban, mert úgy kondicionálták, hogy higygyen bennük.”
(Aldous Huxley)
Biometria és Klinikai Informatika – állt a halványszürke épület homlokzatán, alatta pedig a mottó: „Pontosság, gyorsaság”. A diákok kíváncsian léptek az épületbe, a küszöbön az igazgató maga fogadta őket, amit szokatlan kiváltságnak éreztek. Pedig az igazgató mindig ügyelt arra, hogy maradjon ideje az új diákokkal foglalkozni. „Körülvezetem önöket, hogy kialakuljon némi elképzelésük arról, milyen körülményeket teremtünk az itt dolgozóknak” – közölte, nem kis büszkeséggel.
„Kezdjük mindjárt az elején” – mondta, s a diákok közül a buzgóbbak sebesen jegyzetelték szavait: „kezdjük az elején”. Az első teremben szürke köpenyes emberek ültek a számítógépek előtt, mellettük – mindenkinek pontosan a saját szemmagasságában – könyvtartó, automata lapozóval, mely percenként lapozott egyet. Ők voltak az Epszilonok, az adatrögzítők