Kitekintő
A sárkány hét feje
A román egészségügy gondjai
A sárkány első feje: az egészségügy alapvető ellentmondása
Az egészség megóvása általános, alapvető, alkotmányos emberi jog, amit Románia alkotmánya garantál. Eszerint lényegében mindenki biztosított, de a törvény szerint csak azoknak járnak a szolgáltatások, akik járulékot is fizetnek. A jogi szabályozás feloldhatatlan logikai ellentmondást visz az egészségügyi rendszerbe, teljesíthetetlen célkitűzést vállal. Emiatt a korlátozott költségvetést korlátlan kifizetési kötelezettség terheli, s a rendszert örökös állampolgári elégedetlenség és köztisztviselői frusztráció jellemzi.
A sárkány második feje: a biztosítási rendszer hibrid jellege
Egyszerre jellemzik a szocialista és a kapitalista egészségügy vonásai. Az erőforrások felhasználásának homályos a rendszere; bürokratikus az ügyintézés; az egészségügy és a beteg is kiszolgáltatott az agresszív és immorális piaci szereplőkkel szemben. Az erőforrásokat gyorsan felélik, erős a politikai befolyásolási lehetőség, és csekély az akarat a központosítás lebontására.
A sárkány harmadik feje: a szakmai önszabályozás alacsony szintje
Az államtitkár ezt három tényezővel világítja meg: az Orvosi Kamarát elfogultnak tartja, a szakmát belsőleg megosztottnak, az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Orvosi Kollégium pedig egymással rivalizál.
A sárkány negyedik feje: a társadalmi párbeszéd torzulása
Az érdemi társadalmi párbeszéd is központi szinten zajlik, hiányzik a munkaadói oldal, és politikai befolyás tapasztalható az érdekegyeztetésben is.
A sárkány ötödik feje: az orvosképzés fogyatékosságai
Az egyetemi kínálat növekedése negatív hatással volt a képzés minőségére, ami a diplomák inflációját okozta.
A sárkány hatodik feje: az egészségügyi személyzet elvándorlása
Ennek fő okai a nyugati bérekkel való versenyképtelenség mellett a szakmai előmenetel rossz kilátásai, a kórházak hiányos felszereltsége és a hivatás alacsony társadalmi megbecsülése.
A sárkány hetedik feje: a populizmus, a szabályozás koncepciótlansága
Az aktuális, működési problémák orvoslásának igénye háttérbe szorítja a koncepcióalkotást. A megalkotott stratégiát „felpuhítják" az azonnali csoportérdekek, a politikai egyensúly megteremtése elsőbbséget élvez a szakmaisággal szemben. Kitörési pont: a volt államtitkár a decentralizációban látja a megoldást, vagyis a végrehajtás leválasztását a minisztériumról, az egészségügyi intézmények átadását az önkormányzatoknak – tehát lényegében azt, ami januártól megtörténik.