A rezidens nem csicskás

Az új egészségügyi miniszter bejelentette: várhatóan felülvizsgálják a rezidensképzést, és újragondolják az állami szerepvállalást. Lenne kitől tanácsot kérni: az urológus rezidensek felkészítése igazi sikertörténet. Egyszerű módszerekkel érték el: integrált képzéssel és külső források bevonásával, meg egy kis lelkesedéssel, okító emberséggel. Dr. Buzogány István, a Péterfy Sándor utcai Kórház urológus főorvosa mondja el, hogyan.

Ön is osztja azt az általános nézetet, hogy rossz az orvosképzés?
– Igen, és ez nem újkeletu probléma. Régi „katonai” mentalitás, hogy megkeserítem az újonc életét, hisz az enyémet is keserítették. Sok orvos hozzáállása hasonló: engem sem tanított senki, én miért tegyek másként. A mostani fiatalok azonban nem szeretik, ha „csicskásként” bánnak velük. Be kell fejezni ezt a csendőrpertus, antikollegiális rendszert, elsősorban példamutatással.
Nem lehetne az oktatásban is bevezetni a minőségbiztosítást, az oktatás ellenőrzési rendszerének javítását?
– A világ számos pontján kitalálták már, hogy az oktatók teljesítményét a hallgatói elégedettség alapján ítélik meg. Nálunk mindenki kaphat rezidenst, ha kér. Egyébként nem nagyon kér, nem eléggé motivált. Lássuk be, egy dologgal lehetne a tudorok oktatási kedvét fokozni: pénzzel. Azzal, ha nem 10–15 ezer forintot kapnának egy rezidens tanításáért. Ma leginkább ott igényelnek rezidenst, ahol nincs, aki felvegye a beteg anamnézisét, vagy a mutőben „a kampón lógjon”. Sértő ez, fiatalra, idősre nézve egyaránt.