A rendelők államosítása nem javít az ellátás minőségén
A nagyrészt nyugdíj előtt álló munkaerő elhagyná a pályát, és az ellátás átbürokratizálásához vezetne, írja a rendelők államosítása kapcsán a Mérce.
A központosítás mellett fő érvként a járóbeteg-szakrendelők szükségesen felüli eszközállományát és a túl sok orvos alkalmazását említik: szaktudásuk helyi szinten gyakran nincs kihasználva. Ezen érvelés szerint a központosítás a megyei kórházak működésébe csatornázna új és szükséges erőforrásokat a szakrendelők erőforrásainak bekebelezésével.
Mindezek a kormány számára érthetően fontos szempontok, de, ha megnézzük, hogy a kórházak 2011-12-es években történő központosítása mit eredményezett, akkor nem azt látjuk, hogy a kórházi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőbbé, vagy az ellátás minősége jobbá vált volna. Úgy érdemes központosítani, ha utána jobban működik a rendszer, és könnyebb lesz a betegeknek hozzáférni a megfelelő ellátáshoz – nyilatkozta a Mércének Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem egészségügyi közgazdásza.
Sinkó három pontban foglalta össze, milyen hátrányokat jelent a betegellátás szempontjából a központosítás:
- az önkormányzat pénzétől való elesést (ez akár többtíz milliárd forintot is jelenthet);
- a szakrendelőkben dolgozó, jellemzően idősebb orvosok inkább a nyugdíjat vagy a magánpraxist választanák az ügyeleti rendszer, a rendelési helyek szétaprózódása és a megyei kórházak adminisztrációjának való kitettség helyett;
- a rendszer kórházcentrikusságának megerősítését eredményezi, a centralizált kórházak viszont a legköltségesebb és egyben a legnehezebben hozzáférhető ellátási formát jelentik.
Ennek az átalakulásnak a „végén” ott vannak/lesznek a betegek, akik nehezebben vehetik majd igénybe a megmaradt, csonka szakrendeléseket.
Az önkormányzati tulajdonban lévő szakrendelők jobban tudnak reagálni a helyi szükségletekre, a helyi lakosság egészségügyi problémáinak a sajátosságaira.
