A radon és a daganat kockázata

Hétköznapi sugárterhelésünk

Európai kutatók szerint az otthoni radongáz-expozíció felelős a tüdőrák miatti halálesetek hozzávetőleg 9, illetve az összes daganatos haláleset mintegy 2 százalékáért. A magyarországi lakások radonkoncentrációja több mint kétszerese a világátlagnak, de csak negyede az uniós ajánlás szerinti beavatkozási szintnek.

A talajból kiszivárgó, színtelen, szagtalan radioaktív nemesgáz – a radon, az urán természetes bomlásterméke – mindenütt megtalálható, de a szabadban kicsi, veszélytelen koncentrációban. Zárt térben viszont kockázati tényező lehet: belégzésével radioaktív sugárzás éri a tüdőt. A bomlása során keletkező leányelemek abszorbeálódnak a levegőben lévő aeroszolrészecskék (por, füst) felszínén, és a belélegzést követően lerakódnak a légutakban.
A radonsugárzás 100 Bq/m3-es emelkedése hasonló mértékben növeli a tüdődaganatok kialakulásának relatív kockázatát a dohányzók és nem dohányzók körében, a tüdőrák abszolút kockázata azonban radonexpozíció esetén jóval nagyobb a dohányzók csoportjában. Nem dohányzók 800 Bq/m3 dózisú radonterhelése esetén 75 éves korig körülbelül 1 százalék a tüdőrák kialakulásának teljes élettartamra vonatkozó kockázata, ami nagyjából duplája a radon hatásának ki nem tett egyének félszázalékos abszolút veszélyeztetettségének.