A polycystás ovarium szindróma diagnosztikája és terápiája

A polycystás ovarium szindróma (PCOS) gyakori, a reproduktív korú nők 4−12%-át érintő állapot. A klinikai kép jellegzetes eleme a hyperandrogenismus és a krónikus anovuláció. A PCOS összefügg az elhízással és az inzulinrezisztenciával. Az IR hosszú távú egészségi kihatásai miatt fontosak a normális testsúly elérését és megtartását célzó életmódbeli változtatások, a megfelelő mennyiségű fizikai aktivitás fenntartása.

A PCOS magas prevalenciája ellenére sok az ellentmondás a PCOS diagnosztikája és differenciáldiagnosztikája terén. Ez részben arra vezethető vissza, hogy nem áll rendelkezésre specifikus diagnosztikai teszt a kórállapot igazolására. Egyes esetekben a klinikai anamnézis és néhány laboratóriumi teszt elegendő a diagnózis felállításához. A kórismézést követően a kezelés fontos szempontja a PCOS összefüggése az inzulinrezisztenciával (például annak eldöntése, hogy szükséges-e inzulinérzékenyítő szerek adása, és ha igen, mikor). A terápia során négy fő területre kell összpontosítani: a menstruáció rendezésére, a fokozott szőrnövekedés megszüntetésére, a meddőségi problémákra, valamint az IR szindróma és az ehhez társuló kockázati tényezők (2-es típusú cukorbetegség, dyslipidaemia, szív- és érrendszeri betegségek) kezelésére.

A PCOS tünetei, kórelőzmény

A PCOS-t legkönnyebben hyperandrogenismus (klinikai és/vagy biokémiai) és/vagy krónikus anovuláció fennállásaként definiálhatjuk.

A PCOS leggyakoribb tünetei: oligomenorrhoea/amenorrhoea, meddőség/első trimeszteri vetélés, elhízás, fokozott szőrnövekedés, acne, acanthosis nigricans és androgén típusú alopecia.

A PCOS kivizsgálása során kiemelt figyelmet kell fordítani az IR tüneteire is. A felső testfelet érintő elhízás az IR szindróma alapvető eleme. Meg kell azonban jegyezni, hogy az obezitás fennállása nem elengedhetetlen eleme az IR kórisméjének, mivel e betegek mindössze 30-35%-a elhízott. A fizikális vizsgálat során acanthosis nigricans észlelése ugyancsak IR fennállására utal. A beteg kikérdezése során ki kell térni arra, hogy a családban fordult-e már elő 2-es típusú cukorbetegség vagy terhességi diabétesz, illetve áll-e fenn a betegnél magas vérnyomás.

A PCOS differenciál diagnosztikája

Az alábbi (kór)állapotok kizárása szükséges a kivizsgálás során: terhesség (terhességi teszttel), hypothyreosis (TSH-méréssel), hyperprolactinaemia (prolaktin-meghatározással), késői kezdetű kongenitális adrenális hyperplasia (17-hidroxi-progeszteron mérésével), petefészektumor (össz-tesztoszteron alapján), hyperthecosis (össz-tesztoszteron alapján), mellékvesetumor (DHEAS-S [dehidroepiandroszteron-szulfát meghatározásával) és Cushing-szindróma (24 órás kortizolprofil alapján).

Laboratóriumi tesztek.

Az inzulinrezisztencia/glükózintolerancia igazolására vagy kizárására az éhomi vércukorszint/inzulin arány, valamint a 75 grammos orális glükóztolerancia teszt alkalmas.

Ezen kívül az alábbi paraméterek nyújthatnak segítséget a PCOS kórisméjének felállításában: tesztoszteron, DHEA-S, prolaktin, 17-hidroxi-progeszteron, a vizelettel 24 óra alatt ürülő kortizol, luteinizáló hormon/folliculus-stimuláló hormon (LH/FSH) arány.

A PCOS kezelése

A szabálytalan menstruáció rendezése. Ennek alapvető szerei évtizedek óta az orális fogamzásgátlók, amennyiben nem állnak fenn ennek ellenjavallatai. Mivel az IR igazoltan központi szerepet játszik a PCOS létrejöttében és fenntartásában, az inzulinszenzitivitás javítása érthetően visszaállíthatja a normális menstruációs ciklusokat. A testsúly csökkentése már önmagában is a rendszeresebb menstruációs ciklusok irányában hathat. A metformin terápia a betegek 40−90%-ánál elősegíti normális ovulációs menstruációs ciklusok létrejöttét. A metformin dózisa naponta kétszer 500 mg vagy 1000 mg.

A hirsutismus megszüntetése. A fokozott szőrnövekedés kezelése történhet a tesztoszteron termelés csökkentésével (orális fogamzásgátlók, az életmód megváltoztatása/testsúlycsökkentés, metformin) vagy a tesztoszteron hatásának elnyomásával (antiandrogén szerek [pl. spironolakton], az életmód megváltoztatása/testsúlycsökkentés, metformin). Ezen kívül mechanikai módszerekkel is enyhíthetők a tünetek (pl. borotválás lézerkezelés, szőrtelenítő krém).

A meddőség kezelése. Az anovulációs infertilitásért az esetek 75%-ában PCOS a felelős. Ha mégis létrejön terhesség, az esetek 30−50%-ában az első trimeszterben vetéléssel végződik. A meddőség kezelése összetett orvosi feladat, endokrinológus, nőgyógyász és egyes esetekben a reproduktív endokrinológiában jártas speciális szakember részvételét igényli.

A meddőség kezelésében szóba jövő módszerek: klomifén-citrát, az életmód megváltoztatása/testsúlycsökkentés, metformin és tiazolidindionok.

Összefoglalás

Annak ellenére, hogy a PCOS 1935-ben történt első leírása óta egyre több ismeretre teszünk szert a betegség patofiziológiájáról, még ma sem rendelkezünk specifikus diagnosztikai kritériumokkal, ami megnehezíti a betegek helyzetét. Mióta kiderült, hogy az IR fontos szerepet játszik a PCOS kialakulásában, még fontosabbá vált a betegek pontos azonosítása. Számos olyan egyéb kórkép van, melynek tünetei összetéveszthetők polycystás ovarium szindrómával, ezért a kezelés előtt alapvető jelentőségű ezek kizárása.

A PCOS kezelése során három fő területre kell összpontosítani: a szabálytalan menstruáció szabályozására és/vagy a hirsutismus megszüntetésére és/vagy a meddőség terápiájára. A PCOS kezelési módszerei az idő előrehaladtával annak függvényében változnak, hogy az adott életkorban melyek a beteg preferenciái. Ennek során azonban mindvégig szem előtt kell tartani az inzulinrezisztencia problémáját, mert ennek hosszú távú egészségi kihatásai lehetnek.

Korai felismerés és megfelelő kezelés esetén (életmód megváltoztatása és/vagy inzulinérzékenyítő szerek adása) a 2-es típusú cukorbetegség és az ezzel kapcsolatos szövődmények kockázata  csökkenthető. A PCOS komplex entitás, melynek diagnosztikája és terápiája megfelelő felkészültséget igényel.

Forrás: Sheehan MT. Polycystic ovarian syndrome: Diagnosis and management. Clin Med res. 2004;2:13−27.