A parodontitis a 2-es típusú diabétesz alábecsült rizikófaktora
A parodontitis fogorvosi kezelése olyan mértékben képes a HbA1c-szintet csökkenteni, mintha egy plusz hatóanyagot vontak volna be a beteg gyógyszeres terápiájába.
Ma már vizsgálati eredmények támasztják alá azt, hogy a fogágy-gyulladás a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában szerepet játszik, illetve a parodontitis fogászati kezelése a cukoranyagcsere hosszú távú markerének, a HbA1c-nek a szintjére kedvező hatással van.
Kétirányú kapcsolat a parodontitis és a 2-es típusú cukorbetegség között
A cukorbetegség és a parodontitis között oda-vissza irányú kapcsolat áll fenn. A magas vércukorszint ugyanis a fogágy gyulladásainak kedvez, míg az elégtelen szájhigiéniával rendelkező, gyakran parodontitis-es személyeknél fokozott a 2-es típusú cukorbetegség rizikója.
Néhány hónapja publikálták annak a finn vizsgálatnak az eredményeit, ami azoknak a betegeknek követte nyomon az állapotát, akiknél 1990-92-ben 4-5 mm mélyre nyúló parodontális tasakokat diagnosztizáltak. Esetükben 15 évvel később 32 százalékkal (RR 1,32; 0,69-2,53; 95 százalék CI) gyakrabban fordult elő 2-es típusú cukorbetegség, mint azoknál, akiknél nem volt jelen korábban a fogágybetegség. Azoknál a betegeknél, akiknél legalább 6 mm-es parodontális tasakok voltak jelen korábban, 56 százalékkal (RR 1,56; 0,84-2,92; 95 százalék CI) nőtt meg a 2-es típusú diabétesz fellépésének a kockázata.
A gyulladásos fogínyből citokinek szabadulnak fel
Úgy vélik, hogy a gyulladt fogágyból jelentős mennyiségben szabadulnak fel citokinek, amik az inzulinrezisztencia fokozódásához járulnak hozzá. Ez alapján a teória alapján a parodontitis kezelésétől vércukorszint-csökkentő hatás várható. Nemrégiben publikálták a The Lancet hasábjain azokat az eredményeket, amik alátámasztják ezt a hipotézist.
Ha kezelik a parodontitist, csökken a HbA1c-szint
264 2-es típusú cukorbeteget két ágra randomizáltak: azokra, akik intenzív fogászati kezelésben részesültek, ami háromhavonta végzett fogorvos általi fogtisztítást, szükség esetén sebészeti szanálást jelentett, illetve azokra, akik továbbra is a szokásos, korábbi ellátásban részesültek.
A vizsgálat végpontjaként az egy év múlva meghatározott HbA1c-érték szolgált.
A vizsgálat kezdetén mindkét ágon 8,1 százalék volt a HbA1c-érték, ami 12 hónap elteltével a kontroll-csoportban 8,3 százalékra nőtt, míg a fogászatilag kezelteknél 7,8 százalékra csökkent. Az életkort, nemet, etnikumot, dohányzást, testtömegindexet (BMI) és a cukorbetegség fennállásának időtartamát is figyelembe véve a különbség 0,6 százalékpontosnak adódik. Ez a mértékű HbA1c-csökkenés olyan, mintha a cukorbeteg személy gyógyszeres terápiájába egy plusz antidiabetikumot vontak volna be.
Forrás:
