A p53 gén és a rák

A tumorok egyik felében a p53 gén mutáns változata, másik felében a gén termékének, a p53 fehérjének hibás, elégtelen vagy gátolt működése igazolható. Az ígéretes terápiás próbálkozások az alapkutatás hatalmas apparátusára támaszkodnak.

 Az 1970-es évek végén több vírusról feltételezték, hogy szerepe van a rák különböző fajtáinak kialakulásában. Ilyen volt többek között az SV40 majomvírus, amelyről David Lane, a londoni Imperial Cancer Research Fund laboratóriumában kimutatta: egyetlen lényeges, T-antigénnek nevezett fehérjét termel, amely a normál sejtet drámai módon daganatsejtté alakítja.

Méghozzá úgy, hogy hozzákapcsolódik a gazdasejt egy fehérjéjéhez. Ezt az 53 000 dalton molekulasúlyú fehérjét p53-nak nevezte el. Feltételezte, hogy a Tantigén valamilyen módon megváltoztatja a p53 működését. Bert Vogelstein mutatta ki a Johns Hopkins Rákkutató Központban, Baltimore-ban, hogy számos tumor esetében a p53 hiányzik vagy hibás. Ezt követően Lane megvizsgált több száz konzervált daganatmintát, és ezek mintegy felénél talált megváltozott p53 kifejeződést. Azóta nagyon sokan vizsgálták a p53 fehérjét, és kiderült, ez a sejtben élet-halál ura, dönt afelől, hogy a sejt életben marad-e vagy sem.