A nő neve

Anonyma: Egy nő Berlinben

„A nőknek a névtelenség a vérükben van.” Anonyma is írhatta volna ezt a mondatot, az a névtelen nő, aki 1945 késő tavaszán naplót vezetett Berlinben. A nőknek a névtelenség – ami egyébként a (férfi) hírnév ellentéte – történelmileg van a vérükben: a 19. századig jóformán nem törekedhettek arra, hogy egy-egy alkotásra ráírják a nevüket, s ha mégis, gyakran inkább férfinevet választottak. A nyilvánosság a nők számára fertő volt; mint ahogy az ókori bölcsesség tanította: a nő legfőbb dicsősége az, ha nem beszélnek róla. Névtelen alkotók persze mindig voltak és vannak: a mű iránti örök alázat jele, vagy a művek öröklétét hangsúlyozandó az ember halandóságával szemben. Szerzetesek, történetírók, tudósok vagy manapság a reklámok storylinerei – mindannyian névtelenek. Mint a női napló- és levélírók.