A nagy rokkantbotrány

Az Alkotmánybíróság nemrég két határozatban is úgy találta, hogy a 2012-es rokkantszabályozás alapjogokat sért, ezért március 31-ig új törvényt kell írni. A VálaszOnline riportja a „csodás gyógyulásokról” és politikai kuruzslásról.

Az egymást követő kormányok – és ebben bal- és jobboldal között nincs különbség – a megszorítások részeként megsarcolták a rokkantnyugdíjakat. Igaz, komoly visszaélések, csalások, vesztegetési botrányok is előfordultak ezen a területen, de ami történt, ahhoz hasonlítható, mintha a pénzhamisítók ellen úgy védekeznének, hogy eredeti bankjegyeket is érvénytelennek minősítenének.

A sort a Gyurcsány-kabinet kezdte még a kétezres években, amikor egy jól hangzó tétellel azt mondták, ezután nem az egészségkárosodás, hanem a megmaradt munkaképesség alapján minősítik az embereket. A szép mondatok mögött egy lenyúlt amerikai kódkönyv állt, egyszerűen lemásolták a világ egyik legdrágább egészségügyét működtető ország rendszerét. A 2008 és 2012 nyara közötti időszakban 43 ezer embert minősítettek a korábbi rokkantak közül a munkaerőpiacra visszavezethetőnek – a legnagyobb válság idején, amikor még az egészségesek sem kaptak munkát.

Az Orbán-kormány ott folytatta, ahol a Gyurcsány-kabinet abbahagyta: a Széll Kálmán-terv révén 2012-ben 88 milliárd, 2013-ban pedig 117 milliárd forintot akart megtakarítani a rendszeren. Így alakult, hogy ha valaki Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor szentté avatását kezdeményezné, ahhoz a csodás gyógyulásokról szóló dokumentumok ezreit lehetne benyújtani.

Például asztmásokét, mert ennek a betegségnek a közepesen súlyos formájára korábban 59 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg, de a az orvosszakértőknek előírták, hogy azután csak 40 százalékot adhattak. Felminősítették az egészségi állapotukat, de nem egy vagy két embernek, tízezrek rettegtek attól, hogy a papírjukra a rehabilitálható minősítés kerül, ami annyit tett, hogy elveszítették a rokkantnyugdíjukat. Főként a korábban jól keresők jártak rosszul, tőlük akár járandóságuk felét is elvehették.

A kétezres évek közepén kezdődő folyamat tízezreket érintett. De hiába érezték a betegek, hogy égbe kiáltó igazságtalanság történik velük, nem történt semmi. Hiába keresték igazukat a bíróságokon, a legtöbb jogerős ítélet a törvény betűje alapján született, csak kevés bíró vette észre a paragrafusok alkotmánysértéstő jellegét, ezért az érintettek perek tömegét veszítették el jogerősen, még a Kúrián is.

Már az is elképesztő, hogy 2001 és 2009 között 51 ezerről 26 ezerre csökkent az évente újonnan rokkantnak minősítettek száma, és 2017-ben már csak 15 ezer volt ez az érték a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. A legfőbb baj mégis a régi rokkantakkal volt. 2011 és 2016 között 179 ezerrel esett vissza a számuk: 249 ezerre módosult a mikrocenzus szerint. (A tisztánlátást nehezíti, hogy 2012 után megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásra minősítették át az elnevezést, és a kormányhivatal egy főosztálya bírálja el az igényeket, míg erre korábban egy külön intézet szolgált, külön statisztikai kiadvánnyal.)

– Ügyvédként nagyon nehéz tartanom a lelket az ügyfeleimben – mondja Boza Laura. – Ha elbukunk egy pert, akkor azt kell mondanom, ne add fel, menjünk tovább. Aki megáll, annak a pervesztése jogerőre emelkedik, és nem tud elmenni az Alkotmánybíróságra vagy Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára. Pedig tavaly novemberig inkább csak ez utóbbin jártak sikerrel az érintettek. De akkor fordulat történt. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a parlamentnek felül kell vizsgálni a 2012-ben hatályba lépett rokkantosításról törvényt, és idén március 31-ig új jogszabályt kell alkotnia.

Ez óriási lépés, de nem teljes győzelem, mert még mindig nincs szó a 2008-as és az azt megelőző jogsérelmekről. Mindenesetre az Alkotmánybíróság a 2012-es ügyekben felismerte, hogy kétféle állapotjavulás létezik: a tényleges fizikai állapoté és a jogi állapoté.

A „jogi” állapotjavulás kategóriáját emellett leginkább azzal lehet érzékeltetni, ha valakinek hiányzik az egyik lába. Őt 20 éve 67 százalékos vagy még magasabb arányú rokkantnak minősítették, vagyis jogosult volt rokkantnyugdíjra, majd az újabb felülvizsgálatokon közölték vele, hogy már nem rokkant. Nem, nem nőtt ki a lába, és a tb által támogatott műlábak is ugyanolyan otromba darabok, mint amikor még nem futottak olimpiai döntőt amputált lábú emberek, de abba a jogi táblázatba, amely alapján meg kell határozni az egészségkárosodása mértékét, most a hiányzó lábak sorában egy alacsonyabb szám van: nem 67 vagy 70, hanem 40 százalék. Vagyis az állapota jogilag javult, egyébként ugyanúgy van azóta is.

Na, ezzel a helyzettel van baja az Alkotmánybíróságnak, ezt minősítette nemzetközi egyezménybe ütközőnek. Nem nehéz megérteni, miért: ha már megszereztük a jogot egy ellátásra, és közben nem gyógyultunk meg, akkor azt nem lehet csak úgy elvenni. Még akkor sem, ha éppen bajban van az állam, vagy rokkantnyugdíjak helyett inkább színházat vagy szélmalmokat építene, esetleg Erzsébet-utalványokat osztogatna idős embereknek.

A novemberi alkotmánybírósági határozat a 2012-es törvényről ejt szót, március 31-ét jelölve ki, amíg a parlamentnek új jogszabályt kell alkotni. A Mozgassérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) még február végén egyeztetett a kormánnyal a javasolt változtatásokról; azt szeretnék elérni, hogy minden olyan személyt automatikusan vizsgáljanak felül, akinek 2012-ben vagy azután csökkentették az ellátását.

Januárban újabb fontos alkotmánybírósági határozat született, ezúttal a komlói Czukorné Gyinga Judit alkotmányjogi panaszára. Az asszony 2007-ben még 101 ezer forintos rokkantnyudíjat kapott, 2012-ben ezt csökkentették 29 ezer forintra.

Nem nyugodott bele, egészen a Kúriáig ment az igazáért, de ott is veszített. Bíróságról bíróságra járt, és mindenhol más összeget állapítottak meg, hol 67 ezer, hol 43 ezer forintot, de egyik sem közelítette meg a korábbi 101 ezret. Ám azzal a központi kérdéssel, vajon közben hogyan alakult a tényleges fizikai állapota, senki sem foglalkozott. A kúriai döntés után az asszony még mindig nem adta fel, elment az Alkotmánybíróságra is, és ügyvédjével olyan tetszetősen érvelt, hogy fordulatot hozott a rokkantügyekbe.

Az alkotmánybírósági határozat tömegeket érinthet, viszont órási kérdés, hogyan fogja az új törvény az ő helyzetüket rendezni. Tömegesen kell bírósághoz fordulniuk? De hogyan? Hiszen a jogorvoslati határidők már régen lejártak. Az Alkotmánybíróság egy jogsértő állapot orvoslásával olyan helyzetet hozott létre, amelyet a jogalkotónak kell rendezni. A testület által megszabott határidő tíz munkanap múlva, március 31-én lejár, és a törvénymódosító javaslatot még be sem nyújtották a parlamentnek. A lap a kormányszóvivőhöz fordult, de cikk megjelenéséig nem válaszoltak a kérdéseikre.

A legelegánsabb az lenne, ha a törvény automatikusan megnyitná a jóvátétel lehetőségét, ám ez óvatos becsléssel is tízmilliárdokba kerülne. A kiadásokat csökkentheti, ha perbe kényszerítik az (egykori) rokkantakat, mert ettől sokan visszariadhatnak. Ám ezzel lényegében ugyanaz folytatódna, ami immár jó tíz éve zajlik. Mi értelme van akkor az Alkotmánybíróság döntéseinek?

Az új törvényi szabályozás segíthet a folyamatban lévő ügyekben, és ha a többieknek is bírósághoz kellene fordulni, a perek várható kimenetele akkor is megváltozna: először ülhetnének ugyanis úgy a beteg emberek a hegynyi irat fölött, hogy tömegesen lenne esélyük a pernyerésre.