A nagy ötlet

– A hiperérzékeny, multidrug-rezisztens tumorsejtek ötlete tényleg olyan, amilyennek egy frappáns gondolatnak lennie kell: egyszerű, megvilágító erejű és látszólag paradox. A tumorok kezelése során ilyen, több gyógyszernek is ellenálló sejtek alakulnak ki, ön pedig megnézte, hogy van-e a legnagyobb rezisztenciájú sejteknek egyfajta Achilles-sarka, amelyet megcélozva éppen ezek pusztíthatók el. Azt találta: van, éppen a legellenállóbb sejtek a legérzékenyebbek bizonyos vegyületekre. Hogyan jutott el a felismerésig?

– A citosztatikus terápia a daganatos sejtek kialakuló rezisztenciája miatt sok esetben nem bizonyul hatékonynak. A kemoterápia kudarcáért többnyire az ABC- (ATP Binding Cassette) fehérjék közé tartozó humán multidrug transzporter fehérjék működése tehető felelőssé. Ezek az ATP energiáját felhasználó aktív transzporterek, amelyek megakadályozzák a citosztatikus vegyületek sejten belüli felhalmozódását. Logikus megoldást kínálna a pumpák gyógyszeres gátlása, ám ez nem járható út, mert az ABC-fehérjék számos fontos élettani funkciót is ellátnak, így alapvető szerepük van a gyógyszerek szervezeten belüli megoszlásának szabályozásában. A szervezetben ezek a transzporterek a farmakológiai határokon működnek, így a vér-agy gát sejtjeiben, a placentában, a bélfalban, a vese proximális tubulusaiban vagy az epeutakban, ahol szabályozzák a különböző anyagok áthaladását. A tumorsejtek tulajdonképpen ezt a funkciót ferdítik el, és használják fel a saját maguk védelmére. Kezelés hatására a tumoros sejtpopulációból multidrug-rezisztens klónok szelektálódnak, amelyek több, szerkezetüket és hatásmechanizmusukat tekintve eltérő szer ellen is védettséget élveznek. Egy hosszú autóúton felmerült bennem, hogy vajon valóban minden gyógyszerre rezisztenssé válik-e egy ilyen sejtvonal, vagy esetleg található olyan vegyület, amely célzottan ezeket az egyébként multidrug-rezisztens sejteket pusztítja el.
Kiderült: valóban léteznek ilyen vegyületek, sőt az is bebizonyosodott, hogy a hatásuk épp az ellenálló képességgel nő, azaz pont a legtöbb más szerre ellenálló tumorsejteket képesek szelektíven elpusztítani.

 – Gondolom, nem próba-szerencse módszerrel talált rá ezekre a vegyületekre, amelyek az ön szavaival élve egyenesen leborotválják a multidrug-rezisztens tumorsejteket. Miért nem kerültek eddig elő ezek az anyagok?

– A posztdoktori éveimet az Amerikai Rákkutató Intézetben töltöttem. Ez csodálatos munkahely, ahol minden lehetőség és segítség adott a kutatáshoz. Felfigyeltem egy – egyébként nyilvános – adatbázisra, amely több mint 150 ezer biológiailag aktív vegyület adatait tartalmazza. Többek között letölthető a vegyületek toxicitási profilja, amelyet automatizáltan, mintegy hatvan különböző tumoros sejtvonal sejtjein határoztak meg. Az adatbázisból egy egyszerű algoritmus segítségével ki tudtam válogatni a sok vegyületnek ellenálló sejteket, és megvizsgáltam, hogy vannak-e olyan anyagok, amelyekre épp ezek a sejtek érzékenyek. A paradox összefüggés lehetőségének a gondolata volt az ötlet, azaz hogy a multidrug-rezisztens sejtek szelektíven elpusztíthatók.

– Milyen érveket fontolgatott pró és kontra, amikor két évvel ezelőtt úgy döntött, nem fogadja el a felajánlott amerikai ösztöndíjakat, és 36 évesen visszatér Magyarországra?

– A feleségemmel rádöbbentünk, határponthoz érkeztünk: még egy év Amerikában, és végleg ott maradunk. Nem akartunk a tengeren túl élni, részint a rokonok és a barátok miatt, és azért sem, mert az anyanyelvem és az európai kultúra nagyon fontos nekem. Másrészt a posztdoktori évek alatt Amerikában megszületett a fiunk is, és azt szerettük volna, ha Magyarországon nő fel. Így pályáztam az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) fiatal kutatók hazatelepülését és saját laboratórium indítását segítő programjára, amit megkaptam, és most három éven keresztül évi 12 millió forintot fordíthatok arra, hogy megalapítsam saját kutatócsoportomat. Csoportvezetőként persze a további pénzszerzés is feladatom: biztosítanom kell négy-öt kutató és két PhD-hallgató fizetését. Azonban az EMBO nem csak pénzt ad, abban is segít, hogy az ember megtanulja, hogyan kell csoportot vezetni: laboratóriumi, konfliktus- és time-management kurzusokon is részt vehetek, valamint választhatok a szakma neves képviselői közül mentort. Különleges, hogy a megnyert összeg szabadon elkölthető a gyógyszerfejlesztés következő, preklinikai fázisában. Persze az alapkutatást is folytatni akarom, hogy kiderüljön, konkrétan milyen mechanizmus a felelős a felfedezett paradox összefüggésért.

– A biotechnológia felkapott terület manapság. Érdeklődnek a gyógyszercégek a kutatásai iránt?

– Magyarországon sajnos nem létezik jelentős onkológiai gyógyszerkutatás. Mindazonáltal igyekszem megtalálni azokat a kapcsolatokat, amelyek révén egy komolyabb preklinikai fejlesztés elkezdhető.

– Érdeklődése sokrétű, kitüntetett figyelmet szentel az irodalomnak, a muzsikának... Hogyan lett önből kutató? A sikereken kívül élvezi a mindennapok laboratóriumi munkáját is?

– Bár fiatalabb koromban rengeteget utaztam és sokat zenéltem, többek közt a Szent István Szimfonikus Zenekarban, nem voltam elég tehetséges a muzsikussá váláshoz, és valójában kizárásos módszerrel esett a választásom az orvosegyetemre. Előtte egy évre elmentem a Lipótra ápolónak a gyermekpszichiátriai osztályra, ahol rögtön szembesültem az orvostudomány és az orvosok korlátaival... Talán ezért is fordultam hamar a kutatás felé, TDK-zni kezdtem, egy évet halasztottam, hogy az Enzimológiai Intézetben bekapcsolódhassak a dr. Váradi András vezette kutatásokba. Harmadév után egy bioetikai ösztöndíjjal Londonba mentem, ahol egy különleges hajléktalankórházban, a Whytham Hallban dolgoztam; az intézet pszichiátereivel együtt egy fedél alatt éltem a betegekkel. Végzés után aztán dr. Sarkadi Balázs kutatórészlegében, a Hematológiai és Immunológiai Intézetben kezdtem meg PhD-tanulmányaimat. Itt találkoztam először az ABC-fehérjékkel. Célunk az volt, hogy a laboratóriumban korábban kidolgozott, a pumpák funkcióját mérő esszét alkalmazzuk a kórházban fekvő akut leukémiás betegekből izolált sejtek sokféle gyógyszernek ellenálló fenotípusainak meghatározására. A doktori disszertációmat a multidrug-transzporterek klinikai és biokémiai vizsgálatáról írtam. A kutatómunkát a mai napig is élvezem, annak ellenére, hogy egyre több adminisztratív teendő hárul rám.

dr. Kazai Anita

Mit kell tudni az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetről?
Az 1964-ben alapított Európai Molekuláris Biológiai Szervezetet a 27 uniós tagállam finanszírozza, 1300 fős tagsága között 45 Nobel-díjas található. Feladatának tekinti a tudáscsere serkentését, a példamutató eljárások (good practice) terjesztését, a stratégiaalkotást a tudományos közösség számára; szabadon olvasható on-line folyóiratában közölt cikkei felölelik a molekuláris biológia teljes spektrumát. Kiemelt célja a fiatal kutatók támogatása és annak elősegítése, hogy a neves tudományos intézetekben eltöltött évek után tudásukat hazájukban, hazájuk számára is kamatoztathassák. Mivel a nők karrierjük felívelő szakaszában a férfiaknál nagyobb arányban hagyják el a kutatói pályát, az EMBO segíti a nemek közötti karrierkülönbségek kiegyenlítését. Adatbázisában az élettudományok kutatói tájékozódhatnak az aktuális pályázati lehetőségekről, tréningekről, munkalehetőségekről. A szervezet további célkitűzése az élettudományok megismertetése a médiával, a tudósok kommunikatív képességeinek fejlesztése, hogy a laikusok számára is érthető formában tudják közölni eredményeiket. Jelszava, hogy a tudománynak a közérdeket kell szolgálnia.

Névjegy

Szakács Gergely 1995-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd 2001-ben ugyanitt szerzett PhD-fokozatot biokémiából. 1994-ben egy évet dolgozott dr. Váradi András laborjában, az MTA Enzimológiai Intézetében, ahol a cisztikus fibrózis prenatális diagnosztikájával kapcsolatos kutatásokban vett részt. 1995 és 2001 között dr. Sarkadi Balázs volt a mentora (Hematológiai és Immunológiai Intézet), az ABC-fehérjék katalitikus sajátságait és a multidrug-rezisztens akut leukémia fenotípusok identifikációs lehetőségeit tanulmányozta. Posztdoktorális éveit az Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézetében töltötte dr. Michael Gottesman vezetése alatt, 2000–2005 között. Kutatási témája: tumoros sejtvonalak ABC-fehérje-expressziójának és a multidrug-rezisztens ráksejtek egyéb szerekre való érzékenységének vizsgálata. 2006 óta az MTA Enzimológiai Intézetének munkatársa.