Továbbképzés
A Magyar Pszichiátriai Társaság VII. Nemzeti Kongresszusa
2010. január 27. 14:10
2010. január 27-30. között tartják a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) jubileumi VII. Nemzeti Kongresszusát Budapesten, a Budapest Kongresszusi Központban. Az idén 30. születésnapját ünneplő Társaság rendezvényére közel 2000 résztvevővel, és majd 50 különféle kiállítóval kerül sor. Az MPT az esemény kapcsán sajtóközleményt adott ki, melynek egyes részletei alább olvashatók.
Az idei évben lett 30 éves a Társaság, így a „30 év – Egyéni és Közösségi Krízisek Szolgálatában” mottó jelzi az idei központi témát. A konferencián a szervezők azt a pályaívet kívánják a középpontba állítani, amit a Társaság az elmúlt 30 év alatt megtett az egyének és közösségek kríziseinek szolgálatában. Mindemellett a legfrissebb szakmai és szakmapolitikai fejlemények is fontos témái a rendezvénynek.
ELLÁTÁS ÉS (NEM) FINANSZÍROZÁS
Az utóbbival – szakmapolitika – kezdve, ismét előtérbe került a finanszírozás kérdése. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár belekezdett az egészségügyi ellátás egyik meghatározó finanszírozási elemének, a tíz éve létrehozott ún. HBCS (homogén betegségcsoportokon alapuló finanszírozási rendszer) értékek áttekintésének és felülvizsgálatának. E vizsgálat során kapott eredmények szakmacsoportonként történő elemzése már megkezdődött, így immár az OEP saját belső felmérése mutat rá a pszichiátria súlyos alulfinanszírozottságára. Ennek kapcsán külön előadásban mutatják be a 2009. novemberében felvett betegek VALÓS ráfordításairól szerzett tapasztalatokat. (A vizsgálati időszakban felvett betegeket ápolásuk teljes időszakára követték az OEP ráfordítás vizsgálati adatlapjával).
Az adatok elemzése alapján egyfelől kijelenthető, hogy az aktív ellátást meghatározó HBCs értéke, és az utolsó négy hónap teljesítményének becsült értéke (fix és lebegő), de a rehabilitációs napidíj (5600 Ft x 1,4) sem fedezi a költségeket. Másrészt további probléma, hogy a finanszírozó jellemzően nem számol a pszichiátriai osztályokon jelentkező emberi munka ráfordítással, miközben ez elengedhetetlen összetevője a pszichiátriai munkának. A rehabilitációs finanszírozásban ez a gond fokozottan jelentkezik, mivel a jobb minőségű „teljesítéssel” elérhető megemelkedett összegű finanszírozás (ún. „kiemelt szorzó” elérése) erősen függ a humán létszámtól, tehát a kör bezárul: elégtelen a finanszírozás a megfelelő létszám fenntartásához, magasabb finanszírozás viszont csak nagy létszámmal érhető el. A jelek szerint a finanszírozó nem támogatja a protokollokban lefektetett és elvárt komplex biopszichoszociális ellátást, és nem támogatja a befejezett ellátásra történő törekvést sem.
KÉNYSZERSZABADSÁG
Amint az közismert, a bűncselekményt bizonyítottan elkövető, de az elkövetés időpontjában beszámíthatatlan állapotú elkövetők nem a büntetés-végrehajtás intézeteibe, hanem ún. kényszergyógykezelésre kerülnek, ahonnan csak megfelelő állapotban kerülhettek elbocsátásra.
A Büntető Törvénykönyv 74. §-nak változása a kényszergyógykezelés idejét a kiszabható maximális szabadságvesztés idejére korlátozza, így 2010. május 1-től hatályos törvény következményeként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet pszichiátriai osztályairól jelen állapot szerint több mint 20 fő kerül elbocsátásra a hatályba lépés napján.
Az elbocsátásra kerülő betegek közül több veszélyeztető állapotú, így ezen betegek további kötelező kezelését lesznek kénytelenek kezdeményezni a szakemberek. A speciális szociális ellátórendszerbe való elhelyezés lehetősége azonban a Btk. módosításával nem változott, az elbocsátandó, hosszabban kezelt betegek négyötödét – beleértve a veszélyeztetőnek minősíthetőket is – belátható időn belül a pszichiátriai betegek otthonában kell elhelyezni, e betegcsoportnak csak elenyésző része lenne visszabocsátható otthonába. A szakemberek szerint a kriminális kockázat bár jelenleg pontosan nem prognosztizálható, de az eddigi elbocsátásoknál sokkal magasabbnak tűnik.
A magyar ellátó rendszer egyszerűen nincs felkészülve ezen betegek fogadására, jelenleg egyetlen olyan osztály vagy intézet sincs, ami fizikai körülményeket tekintve – speciális kórtermek, biztonsági technológia, megfelelő létszámú ellátó személyzet, stb. – felkészült lenne a feladatra. Így tehát ezen, korábban bűncselekményért jogerősen elítélt, legtöbbször súlyos betegségekben szenvedő mentális betegek a „normál” pszichiátriai betegekkel közös osztályokon, együttesen kerülnek majd ellátásra ráadásul úgy, hogy ellátásukért – mivel az egészségügyi ellátórendszeren kívülről érkeznek, de nem szabályos betegfelvételi úton – jelen állás szerint semmilyen finanszírozást sem kapnak majd a gyógyítóik…
ÚJDONSÁGOK A RENDEZVÉNYEN
Magyarországon az öngyilkosság témája mindig fontos, nem véletlen, hogy a WHO/EURO Multicentrikus Szuicidium Kutatásban – átfogó epidemiológiai adatgyűjtés és elemzés, valamint azok statisztikai kiértékelése 12 európai centrumban – a pécsi Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika tíz éve vesz részt. Az eddigi eredményeik alapján megállapítható, hogy az 1990-es évek végéhez képest a befejezett szuicidiumok száma megközelítőleg negyedével csökkent, míg ezt a trendet a szuicid kísérletek alakulása egyáltalán nem követte. A befejezett esetekben az önakasztás, míg kísérletek között a gyógyszerbevétel volt a leggyakoribb.
A szenvedélybetegségek témájában a dohányzással kapcsolatos két országos reprezentatív felnőtt mintát (1990, illetve 2005) összehasonlító vizsgálatot érdemes kiemelni. A kapott eredmények szerint a dohányosok aránya a 18-65 éves korcsoportban 1990 és 2005 között nem változott (42-43%). Ugyanakkor a fogyasztott cigarettamennyiség lényegesen csökkent: 1990-ben még a dohányosok 20,2 százaléka fogyasztott naponta 20 szálnál többet, ez az arány 2005-re 8,2%-ra csökkent.
Hazánkban igen kevés vizsgálat történt a viselkedési függőségek témájában; így például a kényszeres vásárlás feltérképezésére sem került még sor idáig. Egy 18–64 év közötti magyarországi lakónépességben végzett reprezentatív kutatás szerint a magyar lakosság kényszeres vásárlás terén való érintettsége alatta marad más országok – pl. USA, Egyesült Királyság, Németország – e téren való érintettségének.
Az egyik dinamikusan fejlődő terület az evészavarok témája. E területen több újdonságot is bemutat a Nemzeti Kongresszus, mivel például a férfitesttel kapcsolatos témák eddig elhanyagolt területnek számítottak. Az utóbbi időben számos kutatás számolt be arról, hogy a férfi testképpel kapcsolatos vizsgálatok szintén fontosak, mivel annak torzulása súlyos pszichológiai és fizikai következményeket vonhat maga után (pl. izomdiszmorfia).
Érdekes terület a placebo szerek sportteljesítményre kifejtett hatása is. Az eddigi vizsgálatokban azt találták, hogy a kontrollcsoporthoz vagy az alapteljesítményhez képest nőtt azoknak a sportolóknak a teljesítménye, akik úgy tudták, hogy anabolikus szteroidot, magas szénhidrát tartalmú italt, koffeint, egy hipotetikus „új teljesítményfokozót”, vagy egy légzést segítő szerkezetet kaptak. Placebo hatással tehát a sportban is számolni kell.
Végezetül egy új kórképpel, a gelotofóbiával (a nevetségessé válástól vagy kinevetéstől való félelem) is megismerkedhetnek a résztvevők. Ez egy univerzális, az utóbbi évtizedben leírt jelenség. A gelotofóbiások társas közegben nem pozitívan, hanem ellenük irányulónak élik meg mások nevetését és mosolyát, úgy észlelik, hogy jó okból nevetnek rajtuk. 2008-ban kidolgozták a kórkép mérési eljárását és tanulmányozzák az érzelmekkel, intelligenciával, humorral, személyiségjellemzőkkel, sőt pszichiátriai kórképekkel való kapcsolatát is.
