A látszat csal

Ne pszichiáterhez – szemorvoshoz!

Nem biztos, hogy pszichiáterhez kell irányítani azt, aki zöld teheneket lát a háztetőn – lehet, hogy a látása károsodott. A Charles Bonnet-szindrómában szenvedők fő tünete ugyanis a gyakran meglehetősen bizarr vizuális érzékelési zavar.

Charles Bonnet francia természetgyógyász és filozófus már 1760-ban leírta a róla elnevezett szembetegséget, méghozzá saját, 87 éves nagyapján diagnosztizálva. Az öregúrnak szürkehályogja volt, és semmit sem látott, de a tudata teljesen tiszta maradt. Eközben rendkívül színes belső „vetítőgéppel” rendelkezett: embereket, madarakat, hintót, palotát pillantott meg ott, ahol nem volt semmi.

A szakemberek szerint a kórkép egyáltalán nem szakirodalmi ritkaság. Helmut Wilhelm, a tübingeni szemklinika professzora, a szindróma nemzetközileg elismert tudora, a Német Szemészorvosok Társaságának idei kongresszusán számolt be a felmérések szerint az időskori látászavarokban szenvedők mintegy tíz százalékánál előforduló betegségről. A látási hallucinációk némelyeknél naponta többször, másoknál több hónap alatt is csak egyszer jelentkeznek.

A veszélyeztetettek elsősorban azok közül kerülnek ki, akik retinopátia miatt súlyos látászavarral küszködnek, azaz a diabéteszes retinopátiában, a glaukómában vagy az időskori makuladegenerációban szenvedők. Jellemző módon az érintettek úgy élik meg a legkülönfélébb „látomásaikat”, hogy közben nincs a tünetekhez köthető pszichés betegségük, sőt, maguk is tisztában vannak azzal, hogy az általuk „látott” lények – emberek, állatok, növények – valójában nem léteznek. A „látomások nem mindig figuratívak”, néha csak színes vonalak, bizarr alakzatok jelennek meg a retinájukon, akarom mondani az occipitalis régió megfelelő helyein. Hogy miért „látják” őket, az ma még rejtély az orvostudomány számára. Ezért egyelőre a gyógyításra sincs módunk.