A korai halál négyszeres kockázatát jelenti a fel nem ismert lisztérzékenység
2009. július 24. 07:09
Csak viszonylag lassan tudjuk követni a környezet alakulását, így a táplálék mennyiségében és minőségében, illetve a gabonatermékek feldolgozási folyamataiban bekövetkezett változásokat is. Talán ez az oka, hogy manapság jóval gyakoribb a fel nem ismert cöliákia, mint fél évszázaddal ezelőtt.
A Mayo Klinika szakemberei a cöliákiát jelző markerek – első körben a szöveti transzglutamináz – szintje alapján azonosították azokat a cöliákiában szenvedő személyeket, akiknek betegsége korábban nem volt ismert. A Gastroenterology című lap júliusi számában közzétett kutatás során 9133 egészséges fiatal felnőttől származó vérmintákat elemeztek 1948 és 1954 között, majd a kapott eredményeket mostanában végzett analízisek leletével vetették össze. Amikor az így kapott arányszámokat összevették a túlélési adatokkal, kiderült: e betegcsoportban csaknem négyszeresére emelkedett a – bármilyen okból bekövetkező – korai halál valószínűsége.
A vizsgálat korábbi szakaszában (1948 és 1954 között) 0,2 százaléknak találták a nem diagnosztizált cöliákia arányát. A 45 éves követési periódus során e körben csaknem négyszeres volt a bármely okból bekövetkező korai halálozás aránya, szemben azokkal, akiknél a laboratóriumi vizsgálatok sem igazolták a betegség jelenlétét.
A jelenlegi helyzetet tükröző második vizsgálati populációt egyrészt az első populációval azonos időszakban született személyek alkották, másrészt olyan korú résztvevőket válogattak be, akiknek életkora megegyezett az első csoport 1948–1954-ben fennálló életkorával. Az előbbi alcsoportban 0,8 százaléknak (46 személy), míg az utóbbiban 0,9 százaléknak (68 személy) bizonyult a nem diagnosztizált cöliákia aránya, ami 4,5-szeres, illetve 4-szeres növekedést jelent az 1948–1954-es arányszámhoz képest.
Az Egyesült Államokban tehát hasonló a helyzet a cöliákiás esetek megszaporodását tekintve, mint Európában. A jelenség magyarázata egyelőre nem pontosan ismert, de feltételezik, hogy az áll mögötte, hogy az ember genetikai sajátosságai csak viszonylag lassan képesek követni a környezet alakulását, így a táplálék mennyiségében és minőségében, illetve a gabonatermékek feldolgozási folyamataiban bekövetkezett változásokat is. Emellett felmerül, hogy az autoimmun folyamatok előfordulására hatással van az is, hogy mostanában nem ugyanazok a gyermekkori fertőző betegségek a leginkább jellemzőek és elterjedtek, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. Bizonyos infekcióknak (például a rotavírus okozta megbetegedéseknek) különös jelentőséget tulajdonítanak a cöliákia patogenezisáben fontos szerepet játszó autoimmunitás alakításában.
Dr. Simonfalvi Ildikó
A vizsgálat korábbi szakaszában (1948 és 1954 között) 0,2 százaléknak találták a nem diagnosztizált cöliákia arányát. A 45 éves követési periódus során e körben csaknem négyszeres volt a bármely okból bekövetkező korai halálozás aránya, szemben azokkal, akiknél a laboratóriumi vizsgálatok sem igazolták a betegség jelenlétét.
A jelenlegi helyzetet tükröző második vizsgálati populációt egyrészt az első populációval azonos időszakban született személyek alkották, másrészt olyan korú résztvevőket válogattak be, akiknek életkora megegyezett az első csoport 1948–1954-ben fennálló életkorával. Az előbbi alcsoportban 0,8 százaléknak (46 személy), míg az utóbbiban 0,9 százaléknak (68 személy) bizonyult a nem diagnosztizált cöliákia aránya, ami 4,5-szeres, illetve 4-szeres növekedést jelent az 1948–1954-es arányszámhoz képest.
Az Egyesült Államokban tehát hasonló a helyzet a cöliákiás esetek megszaporodását tekintve, mint Európában. A jelenség magyarázata egyelőre nem pontosan ismert, de feltételezik, hogy az áll mögötte, hogy az ember genetikai sajátosságai csak viszonylag lassan képesek követni a környezet alakulását, így a táplálék mennyiségében és minőségében, illetve a gabonatermékek feldolgozási folyamataiban bekövetkezett változásokat is. Emellett felmerül, hogy az autoimmun folyamatok előfordulására hatással van az is, hogy mostanában nem ugyanazok a gyermekkori fertőző betegségek a leginkább jellemzőek és elterjedtek, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. Bizonyos infekcióknak (például a rotavírus okozta megbetegedéseknek) különös jelentőséget tulajdonítanak a cöliákia patogenezisáben fontos szerepet játszó autoimmunitás alakításában.
Dr. Simonfalvi Ildikó
