A kísérleti állatok összezavarják az eredményeket
Sokan törik a fejüket azon, mi lehet annak hátterében, hogy a biomedikális kutatások jelentős részét nem sikerül megismételni. Egy, a Nature Methods-ben megjelent tanulmány rámutat egy okra, ami nem más, mint a férfi kutatók szaga.
Már több mint egy évtizede rájöttek a kutatók, hogy azonos genetikájú laboratóriumi egerek teljesen másként viselkednek a különböző laborokban. 1999-ben jelent meg az a Science-tanulmány, amely először foglalkozott azzal, hogy a standardizáció irányába tett erőfeszítések ellenére a különböző laborokban szisztematikusan eltérő eredményekre jutnak a kutatók (Genetics of Mouse Behavior: Interactions with Laboratory Environment).
Azóta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az állatok különbözően reagálnak a különböző kísérletvezetőkre. Mindebből az következik, hogy amióta laboratóriumi állatkísérleteket folytatnak, vizsgálatok ezrei hagyták figyelmen kívül az emberi tényezőt, írja a New Scientistben Bob Holmes.
A vizsgálatot végzők vizsgálata fontos terület lett az elmúlt években, és megszülettek az első eredmények. A montreali McGill Egyetem idegkutatói, Jeffrey Mogil és munkatársai felfedezték, hogy az egerek másként reagálnak a fájdalomra női, illetve férfi kísérletvezetők jelenlétében. A kutatók elaltatott egereknek és patkányoknak adtak fájdalmat provokáló injekciót, majd az állatok ébredése után mérték, hogy milyen mértékű fájdalom-reakciót mutatnak (Nature Methods, Olfactory exposure to males, including men, causes stress and related analgesia in rodents).
Eredményeik szerint, amikor férfi kísérletvezető ült a laboratóriumban, a kísérleti állatok átlagosan 35 százalékkal kisebb fájdalom-reakciót produkáltak, mint akkor, ha nem volt jelen senki. Női kísérletvezető esetén a fájdalom-reakciókban nem volt különbség az üres laborban mért értékekhez képest. A férfiak jelenlétében észlelt csökkent fájdalomérzékenység a stressz hatására alakul ki, írja a New Scientist cikke, mivel ennek révén az állat fel tud készülni a szükséges reakcióra, a menekülésre vagy a támadásra. A kísérleti állatok akkor is csökkent fájdalomérzékenységet mutattak, amikor olyan inget helyeztek a ketrecük közelébe, amelyet korábban egy férfi viselt, vagy olyan takarót, amelyen hím kutya vagy macska aludt. Női ruhadarabok jelenlétében a rágcsálók nem mutattak csökkent fájdalomérzékenységet.
A kutatók szerint az állatok valószínűleg azokra a szagokra reagálnak, amelyek egy erős hím jelenlétét jelzik. Az emberi hímek minden bizonnyal azért váltják ki a csökkent fájdalomérzékenységet, mert ugyanazt az illatanyagot produkálják, mint a többi emlős.
Mint Mogil kifejti: a férfi kutatók által okozott ijedelem valószínűleg minden olyan kísérlet eredményét befolyásolja, amelyben szerepet játszik a stressz.
A problémát az jelenti, hogy szinte minden vizsgálható jelenséget befolyásol a stressz.
