A hálapénz a rendszer rákfenéje
Semmelweis egészségügye? Nem vagyok benne biztos, hogy ilyennek képzelte el a jövőt. Máté-Horváth Nóra írása a WMN-nek.
Kétszázegy évvel Semmelweis születése után is súlyos betegségeket hordoz magán a ma ünneplendő magyar egészségügy. Nem újakat, nem váratlanokat, hanem zömmel olyanokat, amikről akár hatvan évvel ezelőtt is írhattak volna a lapok – ha szabad lett volna akkoriban a véleménynyilvánítás.
Manapság véleményt nyilvánítani lehet, a nagy kérdés inkább, hogy van-e kedvünk, és van-e foganatja.
A magyar egészségügy egy olyan érzékeny terület, amiről talán mindenkinek van véleménye, és ezek ha sok mindenben ütköznek is egymással, egy állításban jó eséllyel egyeznek: a magyar egészségügy beteg.
Számtalan betegsége közül talán az egyik legsúlyosabb a hálapénz – ha másért nem, hát azért, mert megosztó, és mert amíg jelen van, aligha remélhetünk összefogást és egységet a rendszeren és a társadalmon belül.
Betegként szinte mindannyian adjuk, amikor kiszolgáltatottan, félelmekkel telve bekerülünk az egészségügyi ellátórendszerbe. Ha valamiért nem adjuk, nem vagyunk biztosak abban, hogy így is megkapjuk a teljes ellátást.
Egészségügyi dolgozóként van, aki elutasítja, van, aki elteszi. A többség úgy teszi el, hogy ténylegesen a megélhetése stabilizálására használja, ám sajnos bőven akadnak olyanok is, akik nem ismervén a határokat, elfeledvén a hivatástudatot, visszaélnek vele, és szinte megkövetelik az egyébként nem megkövetelhető borítékot a munkájuk elvégzéséért cserébe.
Kilenc indok arra, hogy miért káros a hálapénz – a teljes cikkben
