A halál idejének előrejelzése tumoros betegeknél és egészségeseknél

A diagnózis, miszerint hamarosan bekövetkezik a végstádiumú tumoros beteg halála, természetesen igen rossz hír, azonban fontos információ a beteg, a hozzátartozói és az orvosok, ápolószemélyzet számára egyaránt. A tudás birtokában másként tervezik a kórházból való hazaengedést, a hospice-felvételt, a különböző kezeléseket: abbahagyhatják a különböző diagnosztikus tesztek végzését, valamint a hiábavaló, szenvedést okozó terápiákat, és a beteg kényelmére helyezhetik a hangsúlyt. A családtagok az ismeret birtokában dönthetnek úgy, hogy egész éjjel a beteg mellett maradnak, vagy a távol lévő családtagokat értesíthetik, hogy itt az ideje repülőre ülni, ha még utoljára életben akarják látni hozzátartozójukat.

Azonban napjainkig igen kevés vizsgálat foglalkozik azzal, hogy miként lehet előre jelezni a küszöbön álló halált, így a klinikusok nem tudnak magabiztosan kommunikálni a családdal ebben a témában, az orvosok és az ápolók rutinszerűen túlbecsülik a beteg túlélési idejét, így a szükséges beszélgetések legtöbbször elmaradnak, mondják David Hui és munkatársai, akiknek a problémát orvosolni próbáló vizsgálatának eredményei a napokban jelennek meg az American Cancer Society folyóiratában (Bedside clinical signs associated with impending death in patients with advanced cancer: Preliminary findings of a prospective longitudinal cohort study; Cancer).

Az Anderson Cancer Center (Houston) és a Barretos Cancer Hospital (Brazil) kutatói (klinikai onkológusok és palliatív ellátást végző szakorvosok) prospektív tanulmányukban 357, akut palliatív osztályra felvett rákbeteg fizikai történéseit figyelték meg: 12 óránként szisztematikusan rögzítettek 52 fizikai jelet az osztályról való távozásig vagy a beteg haláláig.

A vizsgálat időtartama alatt a páciensek 57%-a halt meg. A kutatók nyolc egyszerűen megfigyelhető fizikai jelet azonosítottak, amelyek megléte erőteljesen jelzi, hogy a beteg három napon belül meg fog halni: nem reagáló pupillák, csökkent válasz verbális stimulusokra, csökkent válasz vizuális stimulusokra, képtelenség a szemhéj zárására, a nasolabiális redő (orr-ajak barázda) ernyedtsége (amitől az arc relaxáltnak tűnik), a nyak hiperextenziója, felső gasztrointesztinális vérzés, továbbá jellemző, hogy a hangszalagok morgó, hörgő hangot adnak ki.

Mint a kutatók hangsúlyozzák, mivel nagyfokú biztonsággal, igen egyszerűen észlelhető jelekből meg lehet állapítani, hogy a halál hamarosan bekövetkezik, ennek az információnak szignifikáns hatása lesz a klinikai gyakorlatra. E tudás birtokában a klinikus megnyugtathatja a hozzátartozókat azzal kapcsolatosan is, hogy a kezelőszemélyzet mindent elkövet, hogy a haldokló a lehető legjobb életvégi ellátásban részesüljön. Hui leszögezi azt is, hogy eredményeik a tumoros halálozással kapcsolatosak, és nem lehet belőlük általánosítani más halálokokra.

Kromoszóma-végeink

A kutatások szerint – és ezt már egy ideje tudjuk - egészséges ember esetében is meg lehet jósolni, hogy mikor következik be a halál: minél rövidebbek a sejtjeinkben a kromoszómáinkat lezáró telomérák, annál rövidebb élettartamra számíthatunk. Új információ viszont, hogy a rövidebb telomérek azt is mutatják, hogy az illetőnek nagyobb az esélye csontvelőbetegségre, máj-, bőr- sőt tüdőbetegségre is.

Jonathan Alder biológus azt vizsgálja, milyen génmutációk járulnak hozzá a természetellenesen rövid telomérák kialakulásához. A Johns Hopkins University-n dolgozó kollégáival együtt Alder kimutatta, hogy a rendellenesen rövid telomérákat okozó mutációk nemcsak a pulmonális fibrózis, de egyben a vezető haláloknak számító emfizéma kialakulásáért is felelősek.

A Journal of Clinical Investigation és a Chest című szaklapokban megjelent tanulmányok újdonsága, hogy a két, eddig különállónak tartott betegség hátterében ugyanazt a mutációt találták meg (Telomerase mutations in smokers with severe emphysema; Exome sequencing identifies mutant TINF2 in a family with pulmonary fibrosis).

Mint a kutatók elmondják, bár többen próbálkoznak vele, és létezik kidolgozott módszer, a telomérák meghosszabbítása nem jelenti arányosan az élet meghosszabbítását is, mert azok a kromoszómák, amelyek az élet előrehaladtával nem rövidülnek, szintén problémát okozhatnak, így pl. rák kialakulását eredményezik.

Mary Armanios vezető szerző szerint a telomérák hosszának ismerete fontos lehet a gyakorlatban is, pl. azok, akik a most feltárt génmutáció miatt rendelkeznek rövidebb telomérákkal, alapvetően fontos, hogy ne dohányozzanak, mert a génmutáció és a dohányzás együttes következményeképp kialakuló tüdőbetegség igen megrövidítené az életüket.