A gyomor bypass műtéttől gyakran elmúlik a cukorbetegség
A Roux-en-Y típusú gyomor bypass műtét a betegek akár 73%-ában is elmulaszthatja a diabéteszt, még azokban is, akikben már régóta áll fenn a betegség.
Mint dr. Sarah Steven a Diabétesz Tanulmányozása Európai Szövetségének éves találkozóján elmondta, a diabétesz remissziója azoknak a betegeknek a 38%-ában is bekövetkezett, akik több mint 8 éve voltak cukorbetegek, és közülük valamennyi, korábban inzulint alkalmazó beteg abbahagyhatta az inzulinhasználatot.
Dr. Steven, az angliai Newcastle-i Egyetem munkatársa, egy retrospektív vizsgálatról számolt be, amelybe 73 olyan diabéteszes beteget vontak be, akik Roux-en-Y gyomor bypass műtéten estek át. Többségük (46) nő volt; a csoport medián életkora 49 év volt. A diabétesz fennállásának medián időtartama 5 év volt, bár ez széles határok – 1 hónap és 19 év – között változott. A követési idő legalább 3 hónap volt.
A gyomor bypass műtétet a betegek elhízott volta miatt végezték; medián testtömegindexük (BMI) 50 kg/m2 volt. A műtét előtt a hemoglobin A1c medián értéke 7,1% volt – a diabétesz megszűnésének kritériuma ennek az értéknek 6%-ra vagy ez alá csökkenése volt.
A műtét előtt mindegyik beteg metformint szedett és 12-en emellett még inzulint is kaptak. Többen másféle antidiabetikumot is szedtek (szulfonilureát, glukagonszerű peptid-1 agonistát stb.).
A diabétesz azoknak a betegeknek a 79%-ában megszűnt, akikben még csak rövid ideje (legfeljebb 4 éve) állt fenn a cukorbaj; 73%-uk teljesen abbahagyhatta a diabéteszellenes szerek alkalmazását. Azok esetében, akik több mint 8 éve voltak betegek, 39%-ban szűnt meg a diabétesz; ebben a csoportban 21% volt azok aránya, akik felhagytak a gyógyszerek használatával.
A testtömeg-csökkenés mértéke szignifikánsan összefüggött a diabétesz megszűnésével: akikben a BMI kevesebb, mint 10 kg/m2-rel csökkent, 50%-os volt a betegség megszűnésének aránya, 10-15 kg/m2-es csökkenés esetén 73%-os és 15 kg/m2-esnél nagyobb csökkenéskor 76%-os.
Hosszú ideje fennálló diabétesz esetén azokban, akikben megszűnt a diabétesz, 34 kg/m2 volt az átlagos BMI csökkenés, míg abban a csoportban, amelyben nem szűnt meg a betegség, csak 21 kg/m2.
A testtömeg-csökkenés azt is szignifikánsan befolyásolta, hogy kik hagyhatták abba a diabéteszellenes szerek használatát. Azoknak, akiknek BMI csökkenése 10 kg/m2-nél kevesesebb volt, 27%-a szakította meg a gyógyszer alkalmazását, míg azok közt, akikben a BMI csökkenés 10-15 kg/m2 volt, 67%-os volt ez az arány, és a 15 kg/m2-nél többet fogyókban 50%-os.
„A 2-es típusú diabétesz megszűnése összefügg a testtömegvesztés mértékével. Akikben már hosszú ideje fennáll a cukorbetegség, nagyobb valószínűséggel kövérebbek, mint azok, akik csak rövid ideje betegek. Ez részben a diabétesz természetes lefolyásával függ össze, részben a gyógyszereléssel és az inzulinkezeléssel. Azt feltételezzük, hogy ezeknek a személyeknek többet kell lefogyniuk ahhoz, hogy elérjék azt a cél-testtömeget, ami mellett már normalizálódik a glükózszint” – mondta dr. Steven. Hozzátette, hogy a testtömeg-csökkenés előnyös hatása valószínűleg a béta-sejtek funkciójavulásával kapcsolatos. „Alapos in vitro bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a telített zsírsavak különösen károsak a béta-sejtekre nézve, gátolják az akut inzulinszekréciót és apoptózist idéznek elő. A boncolási eredmények kimutatták, hogy a béta-sejtek szaporodása és neogenezise 2-es típusú diabéteszben sem szűnik meg, vagyis legalább elméletileg lehetséges, hogy a toxikus környezet megváltozásával a béta-sejtek a betegség bármelyik stádiumában ismét jól működjenek” – idézte dr. Stevent az Internal Medicine News.
