A gyógyszeripar kész átállni egy új modellre

2017. január 17-én az OECD országok egészségügyi miniszterei összegyűltek Párizsban, hogy megtárgyalják, milyen módon kellene megreformálni az egészségügyi rendszereket, hogy hatékonyabban kezelhessük a kihívásokat, és megvalósíthatóak legyenek a jövőben rejlő lehetőségek. Többek között arról is szó volt, hogyan lehetne megoldást találni az egészségügy nem hatékony költekezési gyakorlatára, illetve milyen módon igazodhatnának az egészségügyi rendszerek az új technológiákhoz.

A kihívások: az öregedő népesség, valamint a krónikus betegségek – például a daganatos megbetegedések, cukorbetegség, Alzheimer-kór és szív- és érrendszeri betegségek – egyre növekvő terhe. Az életkörülmények javulásának, a társadalmi-gazdasági fejlődésnek és az orvostudomány felfedezéseinek köszönhetően az emberek ma tovább élnek, mint eddig bármikor. Ez alapvetően hatalmas vívmány. Azonban ahogy az emberek idősebbek lesznek, gyakran egyszerre több krónikus betegséggel is együtt kell élniük. Az egészségügyi rendszerek nehéz helyzetben vannak: a növekvő igények mellett a ráfordítások a globális pénzügyi válság óta csak stagnálnak vagy csökkennek.

A lehetőségek: gyors fejlődés a tudomány és a technológia terén, ideértve a biomedicinát, a biotechnológiát, a genomikát és a nanotechnológiát. Egészen újszerű módszerekkel történik az úttörő munka. Az új génszerkesztési technikáknak és őssejtterápiáknak köszönhetően például most először vált lehetővé sok betegség esetében a kiváltó okok célzott kezelése. Ugyanakkor az egészségügy gyors ütemű digitalizálódása is tapasztalható a „big data” elemzések megjelenésével. Olyan eszközöket hoznak létre, amelyek valódi változásokat hoznak a betegségekkel való küzdelemben, az egészségügyi szolgáltatások biztosításának módjában, és abban, hogy miként tartják karban a betegek a saját egészségüket.

Ezekre a lehetőségekre azonban időnként veszélyként tekintenek. Az új technológia valóban zavarba ejtő lehet, hiszen megváltoztathatja a súlyos betegségek kezelési paradigmáját, a korábbi technológiákat és szaktudást elévültté teheti. Hatására megváltozhat a betegek és orvosok közötti kapcsolat. Olyan finanszírozást tesz szükségessé, ami gyakran komoly áldozatokat követel. Szükségessé teheti továbbá azt is, hogy olyan új módokon kelljen fizetni az egészségügyi ellátásért, amelyek nem illenek a jelenlegi rendszerbe.

Ide tartoznak az új sejt- és génterápiák, amelyek jól példázzák az orvostudomány élenjáró innovációit. A hibás gének helyrehozásával vagy a rosszul működő sejtek kicserélésével képesek lehetünk olyan betegségeknek a jelenleginél sokkal hatékonyabb kezelésére, mint a cukorbetegség, a vérképzőszervi daganatok és a ritka genetikai rendellenességek. Talán még a gyógymódot is megtaláljuk. Csakhogy kihívásokkal is szembe kell néznünk. Ezen betegek esetében jelenleg az egészségügyi rendszerek viselik a költségeket – néha a páciens teljes élettartama alatt. Az egészségügyi költségvetések döntéshozói számára problémás lehet egy nagy költségigényű beavatkozás előfinanszírozása, még akkor is, ha a beavatkozás hosszú távon előnyöket és költségmegtakarítást eredményez.

Az új technológia megjelenése zavart okozhat a kialakult rendszerekben, és számos kihívást jelent, de ezekkel foglalkozni kell. Ha az innovációt lehetőség helyett inkább fenyegetésnek tartjuk, baj van. Soha nem lehet az a válasz, hogy elutasítjuk a tudományos fejlődést. Ehelyett együtt kell működnünk, hogy új megközelítések kidolgozásával kiaknázhassuk az új technológiák által nyújtott összes lehetőséget.

Ebből a szempontból három dolgot különösen fontos megjegyezni:

•    Már jóval piacra kerülésük előtt fel kell mérni az új technológiák hatását – legyen szó gyógyszerekről, sejt- és génterápiáról, orvosi- vagy digitális egészségügyi eszközökről. A jó előrejelzés segítségével az egészségügyi rendszerek képesek lesznek megítélni, milyen hatással lesz egy-egy tudományos vívmány a kezelési eredményekre, az egészségügyi ellátásra és a társadalomra. Az áttörő technológiák alkalmazása kevésbé fog zavart kelteni az adott rendszerben, ha hatásukkal tisztában lesznek, és jó előre megtervezik a bevezetésük módját.

•    Az egyes technológiákhoz szükséges ráfordításokra való összpontosítás helyett szisztematikusan és összességében kell felülvizsgálnunk az egészségügyi kiadásokat, és feltenni a kérdést, hogy milyen módon biztosíthatjuk a betegek számára a kiadott összegért a legnagyobb értéket. Napjainkban túl sok forrást pazarolunk alacsony értékű ellátásra, vagyis olyan egészségügyi beavatkozásokra, amelyek kevésbé eredményesek más megoldásokhoz képest. Ennek véget kell vetni. Ezért rendkívüli jelentőségű az az OECD-projekt, amely a pazarlás csökkentését célozza meg az egészségügyi ellátás valamennyi szintjén, és ezért kell azt minden szereplőnek támogatnia.

•    Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a gyógyszerek és más egészségügyi beavatkozások valós értékét, pontosabban kell tudnunk mérni azokat a tényleges változásokat, amelyek az egészségi állapotban az egészségügyi ellátás hatására bekövetkeznek. Még mindig túl nagy hangsúlyt fektetünk az egészségügy bemeneti oldalára: az orvosok, a tabletták, a szűrővizsgálatok számára. Ehelyett arra kellene figyelmet fordítanunk, hogy ezek milyen értéket teremtenek a betegek egészségi állapota, az egészségügyi költségvetések megtakarításai és a társadalom egészének nyújtott előnyök szempontjából. A betegek által jelentett eredmények (Patient Reported Outcomes – PRO-k) segíthetnek felderíteni néhány fehér foltot az egészségi állapotra gyakorolt hatás felmérésében, ezért örülünk annyira annak a javaslatnak, hogy az OECD végezze el a PRO-k országok közötti összehasonlítását. Az eredmények mérése segíthet az egészségügyi ellátás minőségének javításában, a jobb forráselosztásban és az ösztönzők kidolgozásában. Ha a kifizetést a kezelések eredményeihez kötjük, és nem az egészségügy bemeneti oldalához, az hatásos jelzés lehet az egészségügyi szolgáltatók számára, a magánszektor szereplőit is beleértve. Az iparágunk készen áll arra, hogy átálljon egy olyan modellre, amelyben nem az eladott tabletták száma, hanem a ténylegesen elért kezelési eredmények alapján történnek a kifizetések. Egy ilyen modell alkalmazása az egészségügyi szolgáltatások teljes skáláján lehetővé tenné a pazarlás csökkentését, az életek megmentését, és az idősödő populációk szükségleteire adott jobb válaszokat.

Az érdekcsoportok közötti nyitott és átlátható párbeszéd fontos eszköz ezeknek a célkitűzéseknek az eléréséhez. Az innovatív gyógyszeripar készen áll arra, hogy kivegye a részét a folyamatokból. Az OECD miniszteri találkozója fontos kiindulópontja volt ennek a párbeszédnek az elindulásához, valamint a köz- és magánszféra hatékonyabb együttműködésének elősegítéséhez.