Egészségpolitika
A gazdaság kitörési pontja az egészségügy
2010. március 05. 13:01
Az egészségügyi forráskivonás veszélyezteti a hozzá kötődő iparágak GDP termelését. Pedig az ágazat és a háttéripara a nemzetgazdaság egyik legnagyobb jövedelemtermelője.
Fel kell ismeri nálunk is, hogy differenciált igények alakultak ki az egészségüggyel szemben, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni – mondta a VGO-nak Törőcsik Mária, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora annak kapcsán, hogy csütörtök délelőtt konferenciát tartott az MTA székházában a tavaly alakult Egészségügyi Baráti Társaság Egyesület (EÜBT).
Az egyesület az első olyan tanulmányt tárta a döntéshozók elé, amelyben bebizonyítják: az egészségügy és az egészségipar nemcsak az egyik legfontosabb értéktermelő ágazat, hanem a nemzetgazdaság egyik legnagyobb jövedelemtermelője is. A GDP-hez való hozzájárulása meghaladja a 8 százalékot, az egészségiparban foglalkoztatottak száma pedig a 300 ezret. S miután a konvergenciaprogram során 300 milliárd forintos elvonásra került sor a gyógyító ágazatból, mára meghaladja a 100 milliárdot a háttéripar „támogatása” a kórházak és szakrendelők működőképességének fenntartásához. Ekkora ugyanis az intézmények kifizetetlen számlája.
Törőcsik Mária szerint az egészségüggyel különféle iparágak – az informatikai csúcstechnológiák, a gyógyszeripari k+f tevékenység, az egészségturizmus, az egészséges életmóddal összefüggő szolgáltatások – kapcsolódnak össze, így hatalmas potenciált jelent a nemzetgazdaságnak. De mindegyik részterület fókusza a gyógyító rendszer. Ebből az is következik, hogy az ágazat nem lehet egyetlen párt ügye, régóta felhalmozódó gondjai a nemzet problémája. A professzor asszony szerint a jövő tervezésekor nem kerülhető meg a forrásteremtés feladata. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a differenciált lakossági igények feltételezik a fizetőképes keresletet is.
Így a társadalombiztosítás fenntartása mellett szükség van az igényeknek és a fizetőképes keresletnek megfelelő biztosítási rendszer kialakítására is. Az egyetem négyezer ember megkérdezésével tanulmányban mutatta be a társadalmi igények differenciálódását, amely alapja lehet a különféle életmód - egészségügyi ellátási csomagok megtervezéséhez. A nyolc csoportba sorolt lakossági réteg egyike a karrier orientáltaké, akik elsősorban a fővárosban élnek. De meghatározták a tanuló fiatalok körében található élményfogyasztók csoportját is.
E csoportok más-más igénnyel lépnek fel az egészségügyben és képesek is megfizetni azokat. Viszonylag nagy, több mint 24 százalékot képvisel a kisebb településeken élő, úgynevezett kapaszkodók csoportja és a 17 százaléknyi leszakadóké, akik jelentős társadalmi szolidaritást igényelnek a gazdagabb rétegtől. De más az igénye a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is. Négy év nem elég egy ekkora rendszer megmozdítására, ezért fontos, hogy a prioritások meghatározása megalapozott legyen, s kormányzati ciklusoktól függetlenül, legalább egy dolgot végig kell vinni az ágazat átalakításához. Új megoldásokat kell elfogadni, amelyek másutt már működnek. Biztos jó ezen a területen sincs, de van elfogadható – tette hozzá a professzor asszony.
Nógrádi Tóth Erzsébet, Világgazdaság Online
