A fő szempont a betegérdek
Az MSZP bírálja a kórházak államosítására vonatkozó kormányzati elképzeléseket. Havas Szófia, a párt egészségpolitikusa elismeri, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Azt viszont nem osztja, hogy a mára kialakult helyzetért a felelősség javarészt őket, pártját terheli. Interjú a Magyar Hírlapban.
– Az előző kormányok nem voltak képesek érezhető javulást felmutatni az egészségügyben, sőt egyik botrány a másikat követte. Miért most jut eszükbe aggódni az ágazatért?
– Sem a Fidesz, sem pedig a kormány programjából nem lehet kiolvasni, hogy a különböző tulajdonban lévő kórházak jobb helyen lennének állami kézben. Nyolc éven át nem hallottunk ilyesmit az akkor még ellenzékben lévő Fidesztől sem. De ez nem pártpolitikai kérdés. A kórházak többsége önkormányzati tulajdonban van, az önkormányzatok erős emberei pedig láthatólag nem akarják átadni az intézményeiket. Egyetlen megyében sem született még ilyen közgyűlési döntés. A kormányzati propaganda ennek ellenére győzködi a közvéleményt is, ami igen érdekes.
– Az MSZP mindig jól vizsgázott összeesküvés-elméletekből. Most is ilyesmit sejt?
– Mindig káros, amikor nem nevezzük nevén a dolgokat. Az államnak két okból állhat érdekében, hogy magához vonja a kórházi tulajdont. Egyrészt a közbeszerzések fölött így ő rendelkezhet, másrészt bezárhat intézményt, ha úgy akarja. Szerintem az utóbbi lesz a realitás, az államosítás csupán virágnyelv. A költségvetés ismeretében ugyanis világos, hogy nem lesz több pénz az egészségügyre. Sőt tervezik a gyógyszerkassza csökkentését, amitől a gyógyító-megelőző ellátások is sérülhetnek majd. Nem szerencsés, ha most kihasználják az önkormányzatok szegénységét, és erre hivatkozva államosítanak, hogy aztán bezárhassanak néhány intézményt.
– Emlékeim szerint az önkormányzatok elszegényedéséhez a szocialisták is jócskán hozzájárultak.
– Ez sajnos igaz, de a gazdasági világválság kényszerítette ránk a forráscsökkentést. Az önkormányzatokon azonban a mostani kormány sem segített. A polgármesterek, megyevezetők ennek ellenére sem akarnak megválni az intézményektől, hiszen kötelességüknek tekintik az ellátás biztosítását, és nem csekély politikai kockázatot vállalnának a helyi polgárok előtt, ha lemondanának erről. Így tehát erejükön felül is támogatják a kórházukat, hogy lakosságközeli ellátást tudjanak adni.
– Attól, hogy állami kézbe kerül a kórház, nem lesz távolabb a lakosságtól.
– Csakhogy az egészségügyi intézmény jelentős vagyont is képvisel, Budapesten például százmilliárd forintot. Ennek a vagyonnak a megőrzésére a főváros nagyon sok adóforintot költött az évek során, ezért nem volna szabad kockára tenni, hogy akár egyetlen kórház is bezárjon, s a vagyon odavesszen. Félő ugyanis, ha az állam immár a saját tulajdonát értékesíti, akkor abból a helyiek nem látnak egy fillért sem. Az államosításnak egyébként csak akkor lenne értelme, ha egységes tulajdonosi szerkezet alakul ki. Magyarán, ha Budapesten az egyházak és az orvosi egyetem is átadják intézményeiket. Ez viszont nem biztos, hogy megérné az államnak.
– Az MSZP-nek lett volna ideje a szerkezetátalakításra. Miért nem tette?
– Ugyanez a Fidesz feküdt keresztbe minden változtatási kísérletünknek. Az én emlékeim szerint még demonstrációk is voltak.
