A depresszióra hajlamos kisgyerekek édesebb italokat szeretnek, mint jókedvű, elégedett társaik – tapasztalta az a pszichobiológus munkacsoport, amely vizsgálati eredményeit az Addiction szakfolyóiratban tette közzé.
Julie A. Mennella és munkacsoportja azt mérte fel a Philadelphiai Egyetemen, hogy az 5–12 éves gyerekeknek – körülményeiktől vagy esetleges hangulati betegségüktől függően – mennyire édes ital ízlik a legjobban. Háromszáz vizsgálati alanyuk ötféle édességi szintű cukros vizet kóstolt. A kutatók arra kérték a gyerekeket, mondják meg, hogy melyik volt számukra a legfinomabb.
A gyerekek előzetesen olyan adatlap kérdéseire válaszoltak, amellyel esetleges depressziós hajlamuknak adhatták jelét, de a vizsgálók ezzel kapcsolatban a szülők véleményére is kíváncsiak voltak. A szülőktől igyekeztek azt is megtudni, hogy van-e a családban alkoholista felnőtt.
Korábbi vizsgálatok azt jelezték, hogy a depressziós felnőttek tüneteit az édességek értékelhetően javítják. A kutatók ezért föltételezték, hogy a depressziós hajlamú gyerekek is az édesebb ízt kedvelik jobban, mert az több örömet jelent számukra. Mivel az édes íz és az alkohol több azonos agyi területen hozza létre a jó közérzetet, azt is vizsgálták, hogy az alkoholista családok gyermekei is a több cukrot tartalmazó folyadékot választják-e a legfinomabbnak.
A vizsgálatba bevont gyerekek 49 százalékának családjában volt alkoholistának nyilvánított felnőtt. A kicsik 25 százaléka jelzett depressziós hangulatot. A legédesebb cukoroldatot az a 37 gyerek választotta a legfinomabbnak, aki alkoholista családból származott, és egyidejűleg depressziós panaszokról is beszámolt.
A legédesebb ital 24 százalékos cukoroldat volt: kétszerte édesebb, mint a szokásos coca-cola (ez 14 teáskanálnyi cukornak felel meg egy pohár vízben). A többi gyerek által legjobbnak ítélt ital 18 százalék cukrot tartalmazott.
A vizsgálat során a gyerekek egy csoportjában azt is felmérték, hogy hogyan befolyásolja az édes íz a fájdalomérzékenységet. A gyerekek egyszer édes italt tartottak a szájukban, és közben nagyon hideg vízbe mártották egyik kezüket, máskor úgy végezték a próbát, hogy nem volt édes ital a szájukban. A fájdalomérzékenység mutatója az, hogy mennyi ideig képesek a személyek a hideg vízben tartani a kezüket. A depressziós tüneteket nem mutató gyerekek az édesitalos helyzetben 36 százalékkal hosszabb ideig bírták elviselni a fájdalmat, mint egyébként, a depressziós gyerekek fájdalomtűrését viszont nem befolyásolta az édes ital. „Lehet, hogy nekik még édesebb kellett volna” – kommentálta az eredményt dr. Mennella.
Dr. Mennella hangsúlyozta, hogy nem lehet azt állítani, hogy aki gyerekkorában a nagyon édeset szereti, az felnőttként alkoholista vagy depressziós lesz.
Leírás:
Mikrobiológia, járványtan és egészségpolitika szakembereknek és kíváncsiaknak.
Nem baj, ha kilógsz a sorból. Lehet, hogy a sorral van a baj! –...