A D-vitamin és a fehérje-homeosztázis

Az elmúlt években kiderült, hogy a D-vitaminnak a kalcium-felszívódás szabályozásán és a csontnövekedés elősegítésén túl számos egyéb szerepe is van – hiányában gyakoribb számos életkorfüggő betegség, pl. az emlő-, vastagbél- és prosztatarák, az elhízás, a szívbetegség vagy a depresszió is. Most a kaliforniai Buck Institute for Research on Aging kutatói megfejtették, milyen mechanizmus áll a D-vitamin krónikus betegségeket megelőző hatása mögött.

Mint Karla Mark és munkatársai írják a Cell Reports című szaklapban megjelent tanulmányukban (Vitamin D Promotes Protein Homeostasis and Longevity via the Stress Response Pathway Genes SKN-1, IRE-1, and XBP-1), a D-vitamin a fehérje-homeosztázis segítése és a stresszválasz génszintű befolyásolása révén lassítja az öregedést. A kutatók munkájukat fonálférgen végezték (Caenorhabditis elegans), de mivel a D-vitamin metabolizmusa konzervált a férgektől az emlősökig, nagyon valószínű, hogy emberben is hasonlóan működik.

A D-vitaminnal kezelt – szervezetükben csontot nem tartalmazó - állatok élettartama egyébként átlagosan 33 százalékkal növekedett, és lelassult a szervezetükben több száz fehérje életkorfüggő kóros térszerkezeti átalakulása. A tanulmány utolsó szerzője, Gordon Lithgow nyilatkozatában arra hívja fel a figyelmet, hogy eredményeik kapcsolatot teremtenek az öregedés és a betegségek között, és lehetővé teszik, hogy a klinikusok is szélesebb összefüggésben tekintsenek a D-vitaminra. Már csak azért is, mivel a D-vitamin többszáz gén működését befolyásolja, és az is alátámasztja fontosságát, hogy a legtöbb sejtnek – nem csak a bél és a csont sejtjeinek - vannak D-vitamin-receptorai.

A normális öregedés során gyengül a fehérjék azon képessége, hogy fenntartsák alakjukat és funkciójukat, aminek eredményeképp toxikus, oldhatatlan fehérje-aggregátumok (pl. beta-amyloid) jöhetnek létre – ezek a fehérje-aggregátumok számos betegségben kimutathatók, így pl. Alzheimer-, Parkinson- vagy Huntington-kórban, 2-es típusú cukorbetegségben és egyes szívbetegségekben. A D-vitamin akadályozza az oldhatatlan fehérje-aggregátumok kialakulását számos különböző funkciójú fehérje esetén és számos sejtalkotóban, és mint Lithgow kifejti, mivel az öregedési folyamatok hasonlóak a férgek és az ember esetében egyaránt, valószínű, hogy a D-vitamin az emberben is hasonlóan működik, azaz a fehérjék oldékonyságának segítése révén növeli az élettartamot.

A kutatók nyilatkozatukban arra is kitérnek, hogy a különböző szakmai szervezetek különböző mennyiségű D-vitamin-fogyasztást ajánlanak, a mennyiségek napi 600 és 2-3 ezer Nemzetközi Egység között változnak. Az Institute of Medicine legutóbbi ajánlásában felső határt is szab a D-vitamin-fogyasztásnak, arra hivatkozva, hogy egészséges felnőttek esetén a napi 4000 NE felett D-vitamin-fogyasztás olyannyira megemelheti a vér kalciumszintjét, ami az erek és szövetek kalcifikációját válthatja ki, így szív-, ér- és veserendellenességet okozhat.

A D-vitamin-hiányban szenvedők megtalálása érdekében nem megoldás azonban a lakosság D-vitamin-szintjének szűrése, mivel problematikus a vér D-vitamin-szintjének mérése a standardizáció hiánya és a különböző laborok által mért értékek összehasonlíthatatlansága miatt, mondja Lithgow. Megoldást jelent viszont az univerzális szupplementáció: minden felnőtt szedjen napi 1000 NE D-vitamint – ez a mennyiség biztonságos, és nincs olyan ok, ami miatt bárki nem szedhetne ennyit. Az öregedéskutatók azt is hozzáteszik, hogy az idősebbek esetében különösen nagy az esélye a D-vitamin-hiánynak, mivel a bőr D-vitamin-előállító képessége a kor előrehaladtával csökken, továbbá az idősek hajlamosak kevesebb időt tölteni napon, és olyan táplálékot fogyasztani, amiben kevés a D-vitamin-forrás, továbbá gyakrabban szenvednek a vitaminfelszívódás nehézségét okozó gasztrointesztinális betegségekben.