A csend hangjai-folytatás
2006. augusztus 01. 00:00
A regionális tolmácsközpontok munkáját ma még nem sokan ismerik, az érintetteknek kevés az információjuk. Nincs elég megfelelően képzett tolmács, és közülük is kevesen dolgoznak a hálózatban. Az elnök becslése szerint legalább kétszázan lehetnek a megfelelő szakmai képesítéssel rendelkezők, ám mindössze tucatnyian állnak a hálózat rendelkezésére.
Sok európai országban a hallássérültek már tanuláshoz, továbbképzéshez, illetve munkájuk végzéséhez is kérhetik és kérik is a tolmácsszolgálat segítségét. Nálunk, éppen a tolmácshiány miatt minderre kevés a lehetőség. A rászorulók általában csupán hivatalos ügyeik intézéséhez veszik igénybe a szolgáltatást.
Akadálymentesen(?)
Bár a jelenleg is érvényben lévő Fogyatékosügyi Program rögzíti a halláskárosultak információhoz jutásának jogát, konkrétumokat nem tartalmaz. Pedig a hallássérültek mindennapi életvitelének megkönnyítéséhez esélyegyenlőségükhöz számos problémát kellene megoldani. Kósa Ádám szerint a jelnyelvi tolmácsolás lehetőségének megteremtésén és hálózatának fejlesztésén kívül az állam eddig nem sokat tett. A SINOSZ elsősorban azért harcol, hogy a hallássérültek számára is akadálymentesítsék a közintézményeket. Az ügyfélszolgálatokat lássák el úgynevezett indukciós hurkokkal, amelyek a nagyothallóknak lehetőséget adnak a beszéd jobb megértésére, továbbá minden hivatalos ügyintézésnél igénybe vehessék a jelnyelvi tolmácsokat. Azt is el szeretnék érni, hogy általános legyen a televíziós műsorok feliratoztatása. Ez ugyan alapvetően állami feladat, mégis a SINOSZ volt kénytelen lobbizni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, illetve az ORTTnél, hogy rábírja az érintetteket: szánjanak bizonyos összeget erre a célra.
Teljes értékű emberek
Szerencsére egyre több szervezet dolgozik azon, hogy segítse a siketeket és nagyothallókat. A Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők Egyesülete (HARKE) például azt a célt tűzte ki maga elé, hogy leküzdje a hallók és a hallásukban sérült emberek közti szakadékot. Fel kívánja hívni az ép emberek figyelmét arra, hogy sorstársaik szellemileg teljes értékű, képzett emberek. Saját szakmájukban kiemelkedő teljesítményekre lennének képesek, de hallásuk hiányában nem tudnak maradéktalanul beilleszkedni a társadalomba. Komoly falakba ütköznek a munkavállalás színterein is. Képtelenek versenybe szállni a hallókkal, mert esélyt sem kapnak rá, hogy bebizonyítsák, ők is képesek a feladatokat azonos minőségben ellátni. Ezért a HARKE főként olyan, gyakorlatias megoldásokat szorgalmaz, mint a különféle kommunikációs tanfolyamok vagy a jogsegélyszolgálat. Jövőbeni terveik között szerepel azonban a hallássérült felnőttek foglalkoztatásának bővítése és a hallássérültek képzésének támogatása.
Sok európai országban a hallássérültek már tanuláshoz, továbbképzéshez, illetve munkájuk végzéséhez is kérhetik és kérik is a tolmácsszolgálat segítségét. Nálunk, éppen a tolmácshiány miatt minderre kevés a lehetőség. A rászorulók általában csupán hivatalos ügyeik intézéséhez veszik igénybe a szolgáltatást.
Akadálymentesen(?)
Bár a jelenleg is érvényben lévő Fogyatékosügyi Program rögzíti a halláskárosultak információhoz jutásának jogát, konkrétumokat nem tartalmaz. Pedig a hallássérültek mindennapi életvitelének megkönnyítéséhez esélyegyenlőségükhöz számos problémát kellene megoldani. Kósa Ádám szerint a jelnyelvi tolmácsolás lehetőségének megteremtésén és hálózatának fejlesztésén kívül az állam eddig nem sokat tett. A SINOSZ elsősorban azért harcol, hogy a hallássérültek számára is akadálymentesítsék a közintézményeket. Az ügyfélszolgálatokat lássák el úgynevezett indukciós hurkokkal, amelyek a nagyothallóknak lehetőséget adnak a beszéd jobb megértésére, továbbá minden hivatalos ügyintézésnél igénybe vehessék a jelnyelvi tolmácsokat. Azt is el szeretnék érni, hogy általános legyen a televíziós műsorok feliratoztatása. Ez ugyan alapvetően állami feladat, mégis a SINOSZ volt kénytelen lobbizni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, illetve az ORTTnél, hogy rábírja az érintetteket: szánjanak bizonyos összeget erre a célra.
Teljes értékű emberek
Szerencsére egyre több szervezet dolgozik azon, hogy segítse a siketeket és nagyothallókat. A Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők Egyesülete (HARKE) például azt a célt tűzte ki maga elé, hogy leküzdje a hallók és a hallásukban sérült emberek közti szakadékot. Fel kívánja hívni az ép emberek figyelmét arra, hogy sorstársaik szellemileg teljes értékű, képzett emberek. Saját szakmájukban kiemelkedő teljesítményekre lennének képesek, de hallásuk hiányában nem tudnak maradéktalanul beilleszkedni a társadalomba. Komoly falakba ütköznek a munkavállalás színterein is. Képtelenek versenybe szállni a hallókkal, mert esélyt sem kapnak rá, hogy bebizonyítsák, ők is képesek a feladatokat azonos minőségben ellátni. Ezért a HARKE főként olyan, gyakorlatias megoldásokat szorgalmaz, mint a különféle kommunikációs tanfolyamok vagy a jogsegélyszolgálat. Jövőbeni terveik között szerepel azonban a hallássérült felnőttek foglalkoztatásának bővítése és a hallássérültek képzésének támogatása.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
