A civilek zavarba hozzák a nagypolitikát
2007. november 01. 00:00
Egyszerű bérharcnak indult, ám lapunk megjelenésével körülbelül egy időben, november 21-én, a társadalmi szolidaritás napján olyan általános sztrájk várható, amelyre az elmúlt évtizedben nem volt példa Magyarországon. Glaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke a Medical Tribune lapzártájakor elmondta: nemcsak a vasutasok, de a távolságibuszsofőrök sem veszik fel a munkát. A sztrájkhoz csatlakoznak a BKV munkavállalói, a repülőtéri dolgozók, az áramszolgáltatók és a postai kézbesítők egy része, azaz megbénulhat az egész ország.
A szolidaritási akcióban részt vevő, korábban egymással élesen versengő öt szakszervezeti konföderáció, kihasználva az alkalmat, egyként áll a Liga által kezdeményezett, az egészségügyi-, valamint a nyugdíjreform miatt módosuló szabályok elleni tiltakozás, és így a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által kidolgozott törvényjavaslat mögé. E szerint az egészségbiztosítás egyébként elkerülhetetlen reformjához nincs szükség az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részleges privatizációjára. Úgy tartják, a fejlődéshez elegendő, ha az egységes társadalmi egészségbiztosítás valódi biztosítóként kezd el működni. Ehhez függetleníteni kell a kormánytól, amennyire lehet, a hektikus költségvetési mozgásoktól és társadalmi felügyeletet kell kapnia.
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megnyerte szakértőnek a nyár elején az IME egészségügyi szaklapban a biztosítási reformot kétrészes cikkben támadó, majd erről lapunknak is beszámoló Gilly Gyula szakértőt. (Medical Tribune, 2007. szeptember 13.) Az orvosi és egészségügyi rendszerszervezői diplomával rendelkező Gilly Gyula – aki egyébként a diákhitel kidolgozójaként szerzett országos ismertséget – a Korányidinasztia utolsó praktizáló tagjával, dr. Korányi Lászlóval közösen alternatív törvényjavaslatot készített. Hivatalosan a Korányi András Alapítvány jegyzi az indítványt, a készítők így szeretnék hangsúlyozni a mozgalom civil jellegét. A háttérmunkákban lapunk értesülése szerint volt egészségbiztosítási vezetők is részt vettek, köztük több baloldali elkötelezettségű. A javaslat kidolgozását támogatta a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalban részt vevő számos civil szervezet, így például a többbiztosítós modell bevezetését a kezdetektől élesen ellenző Nagycsaládosok Országos Egyesülete és az Élőlánc Magyarországért Mozgalom. A Védegylettől kölcsönzött kifejezéssel magukat „tb-mentőknek” nevezők a kritikus tömeget akkor érték el, amikor a nagy szakszervezeti tömörülések közül nemcsak az ellenzékhez közel álló Munkástanácsok, az utóbbi időben rendkívül agilis Liga, hanem az Autonómok, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés és a jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is csatlakozott az akcióhoz. (November 9-én a munkáltatói oldal is a törvényjavaslat visszavonását kérte a kormánytól.)
A mozgalomnak az az előnye, ami a hátránya is – pártoktól független és pártok feletti. Az alternatív törvényjavaslat lapunk értesülése szerint némi zavart okozott a Fidesz vezető egészségpolitikusainak körében. Merőben szokatlan ugyanis, hogy egy-egy kérdésben, legalábbis szakértői szinten „nagykoalíció” működjön, ráadásul megforduljon a világ normális rendje és nem a politikusok, hanem a szakértői kör lépjen fel „megrendelőként”. A legnagyobb ellenzéki párt maga is élesen támadja a több-biztosítós modell bevezetését, és amenynyiben a kormánytöbbség azt mégis keresztülvinné a parlamenten, minden jogi eszközt megragadnának, hogy hatalomra kerülésük után „visszaállamosítsák” a rendszert.
Az „önjáró” civilek persze nemcsak az ellenzéket lepték meg, hanem a köztársasági elnököt is, akit október végén arra kértek, hogy élve alkotmányos lehetőségével „a nép akarataként” terjessze be a parlament elé a civilek törvénycsomagját. Információink szerint a háttérben zajló tárgyalások során Sólyom László azzal utasította el a kérést, hogy álláspontja szerint szakmapolitikai kérdésekbe nem avatkozhat be. Így viszont a civilek nehéz helyzetbe kerülnek, mert más beterjesztő után kell nézniük. Ha csak nem találnak ehhez szocialista képviselőket is, könnyen elveszíthetik párton felüli jellegüket. Márpedig szocialista képviselő vélhetően nem viszi vásárra a bőrét egy inkább szimbolikus hatású törvényjavaslat beterjesztése érdekében, hiszen az indítványt aligha veszik majd tárgysorozatba, mert ahhoz parlamenti többség kellene. Az indítvány mégis fontos, jelzi a civilek erejét, és igyekszik bebizonyítani, hogy az egészségbiztosítási reformra többféle forgatókönyvet is ki lehet dolgozni, és ehhez nem szükséges feldarabolni és eladni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat.
Egy biztos, szocialista támogatók nélkül nem lehet megfúrni a kormánykoalíció modelljét. A jelek szerint viszont tovább már aligha folytatható a szocialista ellenzők obstrukciós modellje, amivel hónapok óta fékezik a tervezet elfogadtatását, újabb és újabb kifogásokat találva. Ezt jelzi az is, hogy az Országgyűlés egészségügyi bizottságán végül „csont nélkül” ment át a koalíciós tervezet, annak ellenére, hogy abban szinte változtatás nélkül köszönt vissza a sokak által támadott, korábbi minisztériumi koncepció. Az emberi jogi bizottság viszont általános vitára alkalmatlannak minősítette a tervezetet.
Az egybiztosítós modell híveinek a törvényjavaslattal való direkt szembeszegüléshez egy határozott vezéralakra is szükségük lenne, márpedig jelenleg ilyen nincs. Hacsak nem tekintjük annak a kormányhoz közel álló mérediában egy ideje élénk reformkritikát folytató Szili Katalin házelnököt. Az ország második legmagasabb közjogi méltósága – aki ugyanezt a helyet tölti be a Szonda Ipsos népszerűségi listáján is – a közelmúltban több helyen kifejtette, hogy pártja sosem látott támogatási mélyponton van és ezt elsősorban az elsietett, társadalmi konszenzus nélkül áterőltetett reformoknak tulajdonítja. A házelnök ezzel egy időben egyeztetésekbe kezdett a törvényjavaslat ellenzőivel, nemcsak a szakszervezeteket fogadta, de felkereste a Nemzeti Egészségügyi Tanács ülését is. Azt azonban lapunk forrásai ellentmondásosan ítélték meg, vajon a szocialisták a kompromiszszumkész, társadalmi egyeztetéseket szorgalmazó Szili személyén keresztül csak a gőzt eresztik ki, így csökkentve a feszültséget, vagy a házelnök törekvése mögött egy szocialista képviselőkből álló valós csoportosulás is áll.
Információink szerint a koalíció képviselőinek nagyobb része azért nem szegül szembe a biztosítási reformmal, mert úgy véli: ez a modell csökkenti majd az állam egészségügyi kiadásait, és a felszabaduló forrásokat más célra lehet hasznosítani. Ezzel az öszszeggel pedig másutt jó pontokat lehet majd szerezni a választási finisben. A szocialista egészségpolitikusok nagyobb része azért sorakozott fel a reform mögé, mert a piaci szereplőkben hatékony lobbistákat sejtenek, akik jelentősen növelni tudják majd az állam egészségügyi kiadásait. Ez a csoport önkritikusan elismeri, hogy az állami egészségügyi szektor a politikusokkal egyetemben ezen a téren az elmúlt tíz évben csúfos vereséget szenvedett. A kórházi vezetők egy része azért nem lép fel a reform ellen, mert attól tart, a jelenlegi helyzet konzerválása újabb lefaragásokhoz vezet, míg a biztosítók esetleg némi pénzt hozhatnak a rendszerbe.
A kormány terveit ellenző szocialisták viszont osztják az ellenzék elképzeléseit, miszerint a tervezet már rövid távon is a kötelező ellátási csomag szűkítésével járna, amit nem tudnak összeegyeztetni a társadalmi szolidaritásról vallott elképzeléseikkel. A törvényjavaslat ellenzői szeretnék elkerülni a nyílt konfrontációt saját pártjukkal, mert ehhez sem ők, sem az MSZP nem elég erős. Egy átszavazás akár kormányválsághoz is vezethetne, ami túl kockázatos egy 15 százalékon álló párt esetében. A másik elképzelés szerint módosító indítványokkal lőnék szét a már amúgy is kaotikus törvényjavaslat néhány tartóoszlopát annak érdekében, hogy a biztosítási piacra való belépéstől elvegyék a pénztárak kedvét. Egyelőre csak annyi bizonyos, maratoni hosszúságú vita várható, amelyben minden érdekelt elmondhatja majd a véleményét.
Márpedig kritizálni nem lesz nehéz a kormány által beterjesztett javaslatokat. Közülük az egyik legfontosabb, hogy a minisztériumi reformkoncepcióval egybehangzóan a kisebbségi tulajdonosi szerepet kapó üzleti társaságok irányító jogokat szereznének az új kötelező biztosítók igazgatótanácsaiban. A tervezet szerint ugyan szavazategyenlőség lenne a kisebbségi és a többségi tulajdonos állam között, ám a vitás kérdéseket az üzleti társaságok által delegált elnök szava dönthetné el. Mindez pedig azt jelentené, hogy a kisebbségi tulajdonos lényegében minden operatív kérdésben keresztülvihetné saját akaratát.
A másik vitatott pont, hogy a törvényjavaslat a reformkoncepció elleni széles körű tiltakozás dacára is a miniszter hatáskörében tartaná a díjtételek, illetve a biztosítási csomag tartalmának meghatározását. Vagyis nem a parlament döntene erről, hanem a szaktárca az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben, ami sokak szerint teljes képtelenség.
A törvényjavaslat emellett számos meglepetést is tartalmaz. A fejkvóta-algoritmus például havonként változna, ami átláthatatlanná tenné a gazdálkodást. Átalakulna a várólisták szabályozása, a jelenlegi intézményi várólisták mellett biztosítói listák is lennének, és az országos átlag feletti várakozási idővel rendelkező pénztáraknak a kezelés díját letétbe kellene helyezniük.
Összességében nehéz kiolvasni a törvénytervezetből, milyen is lenne az egészségbiztosítás működése 2009 után Magyarországon. Az új kötelező pénztárakat például 20 millió forint törzstőkével kell majd megalapítani, emiatt üzleti szereplők szerint nehezen látható, hogyan tudnak majd százmilliós nagyságrendben költeni tagtoborzásra. Ennél kisebb marketingkiadás mellett ugyanis nem lehet valódi versenyt indítani a pénztárak között.
A pénztárak országos ügyfélfogadási hálózatát sem könnyű elképzelni a törvény alapján. Teljes körű ügyintézést, így például tájékozódást, panaszbejelentést is lehetővé tevő, legalább napi nyolc órában nyitva tartó ügyfélszolgálati irodát kell majd fenntartaniuk azokon a megyeszékhelyeken (és a fővárosban), ahol az adott társaság pénztártagja lakóhellyel rendelkezik. Így ha például a Borsodban területet vásárló biztosítónak Győrben nincs egyetlen ügyfele sem, hiába van nyugati megyében szétszórva akár több ezer is, ügyfélszolgálatot nem lesz kötelező működtetni a megyében. Míg ha másutt egyetlen biztosított él a megyében, de az a megyeszékhelyen lakik, őt akkor is napi nyolc órában kell várniuk az ügyintézőknek. Életszerűtlen az is, hogy a kisebb városokban csak akkor kell irodát nyitni, ha ott legalább 25 ezer pénztártag lakik.
A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a beszervezett biztosítottak után „fejpénzt” lehet fizetni, ám a toborzásból kizárják az egészségügyi intézményeket. Mégpedig nem kis büntetési tételekkel, első körben a tb-támogatásuk 10, második alkalommal 50 százalékát vonnák meg tőlük, ha ügynökösködésen kapják őket.
Mindez éles ellentében áll a civilek alternatív javaslatával, amely egy kormánytól független szervezetté alakítaná át az egészségbiztosítási pénztárat. A volt OEPvezetők segítségével készült indítvány abból indul ki, hogy az egységes egészségbiztosítás olcsóbban működtethető, és ha a politika nem korlátozná a mindenkori főigazgatót, akkor a jelenleginél sokkal hatékonyabb is lehetne a tevékenységük. Ebben az esetben az ágazat elesne a privatizációs bevételtől, ám az 50-100 milliárd forintos elmaradt üzlet megtérülne, mivel az új pénztárak működési többletköltsége már az első évben meghaladná az 50 milliárd forintot.
A kormány javaslata számos kérdésre nem ad választ, az azonban jól látszik, hogy erőteljes lépéseket tesznek az összes megyei pénztár értékesítésének érdekében. Ennek több oka is van, ha akár csak egy pénztár is állami tulajdonban maradna, ezzel akkor is vissza lehetne állítani az egységes társadalombiztosítást, ha egyébként ennek a monopóliumellenes törvények miatt jogi akadálya lenne. Ha például a reform ellenzői mindannyian egy tisztán állami „maradványmegye” biztosítótársaságát választanák maguknak, megroppanthatnák a többiben működő biztosítótársaságokat. Ennek megakadályozására, ha egy megye nem kel el, akkor végül felkínálják annak az üzleti társaságnak, amely a legtöbb tagot toborozta arról a területről. Ha csődbe megy egy területi pénztár, az államnak kötelessége lenne rövid időn belül újra eladnia a biztosító kisebbségi tulajdonrészét. Ha a megyei pénztárak taglétszáma 500 ezer fő alá esik és ha az állam két hónapon belül nem tudja értékesíteni a kisebbségi részvényeket, akkor egyszerűen egyesülniük kell majd egy másik megyei biztostóval.
Kevésbé látszik tisztán a törvényjavaslatból, hogyan is működne az új egészségbiztosítási modell. A részleteket ugyanis nem az alaptörvényben, hanem későbbi rendeletekben szabályoznák.
A szolidaritási akcióban részt vevő, korábban egymással élesen versengő öt szakszervezeti konföderáció, kihasználva az alkalmat, egyként áll a Liga által kezdeményezett, az egészségügyi-, valamint a nyugdíjreform miatt módosuló szabályok elleni tiltakozás, és így a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által kidolgozott törvényjavaslat mögé. E szerint az egészségbiztosítás egyébként elkerülhetetlen reformjához nincs szükség az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részleges privatizációjára. Úgy tartják, a fejlődéshez elegendő, ha az egységes társadalmi egészségbiztosítás valódi biztosítóként kezd el működni. Ehhez függetleníteni kell a kormánytól, amennyire lehet, a hektikus költségvetési mozgásoktól és társadalmi felügyeletet kell kapnia.
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megnyerte szakértőnek a nyár elején az IME egészségügyi szaklapban a biztosítási reformot kétrészes cikkben támadó, majd erről lapunknak is beszámoló Gilly Gyula szakértőt. (Medical Tribune, 2007. szeptember 13.) Az orvosi és egészségügyi rendszerszervezői diplomával rendelkező Gilly Gyula – aki egyébként a diákhitel kidolgozójaként szerzett országos ismertséget – a Korányidinasztia utolsó praktizáló tagjával, dr. Korányi Lászlóval közösen alternatív törvényjavaslatot készített. Hivatalosan a Korányi András Alapítvány jegyzi az indítványt, a készítők így szeretnék hangsúlyozni a mozgalom civil jellegét. A háttérmunkákban lapunk értesülése szerint volt egészségbiztosítási vezetők is részt vettek, köztük több baloldali elkötelezettségű. A javaslat kidolgozását támogatta a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalban részt vevő számos civil szervezet, így például a többbiztosítós modell bevezetését a kezdetektől élesen ellenző Nagycsaládosok Országos Egyesülete és az Élőlánc Magyarországért Mozgalom. A Védegylettől kölcsönzött kifejezéssel magukat „tb-mentőknek” nevezők a kritikus tömeget akkor érték el, amikor a nagy szakszervezeti tömörülések közül nemcsak az ellenzékhez közel álló Munkástanácsok, az utóbbi időben rendkívül agilis Liga, hanem az Autonómok, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés és a jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is csatlakozott az akcióhoz. (November 9-én a munkáltatói oldal is a törvényjavaslat visszavonását kérte a kormánytól.)
A mozgalomnak az az előnye, ami a hátránya is – pártoktól független és pártok feletti. Az alternatív törvényjavaslat lapunk értesülése szerint némi zavart okozott a Fidesz vezető egészségpolitikusainak körében. Merőben szokatlan ugyanis, hogy egy-egy kérdésben, legalábbis szakértői szinten „nagykoalíció” működjön, ráadásul megforduljon a világ normális rendje és nem a politikusok, hanem a szakértői kör lépjen fel „megrendelőként”. A legnagyobb ellenzéki párt maga is élesen támadja a több-biztosítós modell bevezetését, és amenynyiben a kormánytöbbség azt mégis keresztülvinné a parlamenten, minden jogi eszközt megragadnának, hogy hatalomra kerülésük után „visszaállamosítsák” a rendszert.
Az „önjáró” civilek persze nemcsak az ellenzéket lepték meg, hanem a köztársasági elnököt is, akit október végén arra kértek, hogy élve alkotmányos lehetőségével „a nép akarataként” terjessze be a parlament elé a civilek törvénycsomagját. Információink szerint a háttérben zajló tárgyalások során Sólyom László azzal utasította el a kérést, hogy álláspontja szerint szakmapolitikai kérdésekbe nem avatkozhat be. Így viszont a civilek nehéz helyzetbe kerülnek, mert más beterjesztő után kell nézniük. Ha csak nem találnak ehhez szocialista képviselőket is, könnyen elveszíthetik párton felüli jellegüket. Márpedig szocialista képviselő vélhetően nem viszi vásárra a bőrét egy inkább szimbolikus hatású törvényjavaslat beterjesztése érdekében, hiszen az indítványt aligha veszik majd tárgysorozatba, mert ahhoz parlamenti többség kellene. Az indítvány mégis fontos, jelzi a civilek erejét, és igyekszik bebizonyítani, hogy az egészségbiztosítási reformra többféle forgatókönyvet is ki lehet dolgozni, és ehhez nem szükséges feldarabolni és eladni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat.
Egy biztos, szocialista támogatók nélkül nem lehet megfúrni a kormánykoalíció modelljét. A jelek szerint viszont tovább már aligha folytatható a szocialista ellenzők obstrukciós modellje, amivel hónapok óta fékezik a tervezet elfogadtatását, újabb és újabb kifogásokat találva. Ezt jelzi az is, hogy az Országgyűlés egészségügyi bizottságán végül „csont nélkül” ment át a koalíciós tervezet, annak ellenére, hogy abban szinte változtatás nélkül köszönt vissza a sokak által támadott, korábbi minisztériumi koncepció. Az emberi jogi bizottság viszont általános vitára alkalmatlannak minősítette a tervezetet.
Az egybiztosítós modell híveinek a törvényjavaslattal való direkt szembeszegüléshez egy határozott vezéralakra is szükségük lenne, márpedig jelenleg ilyen nincs. Hacsak nem tekintjük annak a kormányhoz közel álló mérediában egy ideje élénk reformkritikát folytató Szili Katalin házelnököt. Az ország második legmagasabb közjogi méltósága – aki ugyanezt a helyet tölti be a Szonda Ipsos népszerűségi listáján is – a közelmúltban több helyen kifejtette, hogy pártja sosem látott támogatási mélyponton van és ezt elsősorban az elsietett, társadalmi konszenzus nélkül áterőltetett reformoknak tulajdonítja. A házelnök ezzel egy időben egyeztetésekbe kezdett a törvényjavaslat ellenzőivel, nemcsak a szakszervezeteket fogadta, de felkereste a Nemzeti Egészségügyi Tanács ülését is. Azt azonban lapunk forrásai ellentmondásosan ítélték meg, vajon a szocialisták a kompromiszszumkész, társadalmi egyeztetéseket szorgalmazó Szili személyén keresztül csak a gőzt eresztik ki, így csökkentve a feszültséget, vagy a házelnök törekvése mögött egy szocialista képviselőkből álló valós csoportosulás is áll.
Információink szerint a koalíció képviselőinek nagyobb része azért nem szegül szembe a biztosítási reformmal, mert úgy véli: ez a modell csökkenti majd az állam egészségügyi kiadásait, és a felszabaduló forrásokat más célra lehet hasznosítani. Ezzel az öszszeggel pedig másutt jó pontokat lehet majd szerezni a választási finisben. A szocialista egészségpolitikusok nagyobb része azért sorakozott fel a reform mögé, mert a piaci szereplőkben hatékony lobbistákat sejtenek, akik jelentősen növelni tudják majd az állam egészségügyi kiadásait. Ez a csoport önkritikusan elismeri, hogy az állami egészségügyi szektor a politikusokkal egyetemben ezen a téren az elmúlt tíz évben csúfos vereséget szenvedett. A kórházi vezetők egy része azért nem lép fel a reform ellen, mert attól tart, a jelenlegi helyzet konzerválása újabb lefaragásokhoz vezet, míg a biztosítók esetleg némi pénzt hozhatnak a rendszerbe.
A kormány terveit ellenző szocialisták viszont osztják az ellenzék elképzeléseit, miszerint a tervezet már rövid távon is a kötelező ellátási csomag szűkítésével járna, amit nem tudnak összeegyeztetni a társadalmi szolidaritásról vallott elképzeléseikkel. A törvényjavaslat ellenzői szeretnék elkerülni a nyílt konfrontációt saját pártjukkal, mert ehhez sem ők, sem az MSZP nem elég erős. Egy átszavazás akár kormányválsághoz is vezethetne, ami túl kockázatos egy 15 százalékon álló párt esetében. A másik elképzelés szerint módosító indítványokkal lőnék szét a már amúgy is kaotikus törvényjavaslat néhány tartóoszlopát annak érdekében, hogy a biztosítási piacra való belépéstől elvegyék a pénztárak kedvét. Egyelőre csak annyi bizonyos, maratoni hosszúságú vita várható, amelyben minden érdekelt elmondhatja majd a véleményét.
Márpedig kritizálni nem lesz nehéz a kormány által beterjesztett javaslatokat. Közülük az egyik legfontosabb, hogy a minisztériumi reformkoncepcióval egybehangzóan a kisebbségi tulajdonosi szerepet kapó üzleti társaságok irányító jogokat szereznének az új kötelező biztosítók igazgatótanácsaiban. A tervezet szerint ugyan szavazategyenlőség lenne a kisebbségi és a többségi tulajdonos állam között, ám a vitás kérdéseket az üzleti társaságok által delegált elnök szava dönthetné el. Mindez pedig azt jelentené, hogy a kisebbségi tulajdonos lényegében minden operatív kérdésben keresztülvihetné saját akaratát.
A másik vitatott pont, hogy a törvényjavaslat a reformkoncepció elleni széles körű tiltakozás dacára is a miniszter hatáskörében tartaná a díjtételek, illetve a biztosítási csomag tartalmának meghatározását. Vagyis nem a parlament döntene erről, hanem a szaktárca az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben, ami sokak szerint teljes képtelenség.
A törvényjavaslat emellett számos meglepetést is tartalmaz. A fejkvóta-algoritmus például havonként változna, ami átláthatatlanná tenné a gazdálkodást. Átalakulna a várólisták szabályozása, a jelenlegi intézményi várólisták mellett biztosítói listák is lennének, és az országos átlag feletti várakozási idővel rendelkező pénztáraknak a kezelés díját letétbe kellene helyezniük.
Összességében nehéz kiolvasni a törvénytervezetből, milyen is lenne az egészségbiztosítás működése 2009 után Magyarországon. Az új kötelező pénztárakat például 20 millió forint törzstőkével kell majd megalapítani, emiatt üzleti szereplők szerint nehezen látható, hogyan tudnak majd százmilliós nagyságrendben költeni tagtoborzásra. Ennél kisebb marketingkiadás mellett ugyanis nem lehet valódi versenyt indítani a pénztárak között.
A pénztárak országos ügyfélfogadási hálózatát sem könnyű elképzelni a törvény alapján. Teljes körű ügyintézést, így például tájékozódást, panaszbejelentést is lehetővé tevő, legalább napi nyolc órában nyitva tartó ügyfélszolgálati irodát kell majd fenntartaniuk azokon a megyeszékhelyeken (és a fővárosban), ahol az adott társaság pénztártagja lakóhellyel rendelkezik. Így ha például a Borsodban területet vásárló biztosítónak Győrben nincs egyetlen ügyfele sem, hiába van nyugati megyében szétszórva akár több ezer is, ügyfélszolgálatot nem lesz kötelező működtetni a megyében. Míg ha másutt egyetlen biztosított él a megyében, de az a megyeszékhelyen lakik, őt akkor is napi nyolc órában kell várniuk az ügyintézőknek. Életszerűtlen az is, hogy a kisebb városokban csak akkor kell irodát nyitni, ha ott legalább 25 ezer pénztártag lakik.
A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a beszervezett biztosítottak után „fejpénzt” lehet fizetni, ám a toborzásból kizárják az egészségügyi intézményeket. Mégpedig nem kis büntetési tételekkel, első körben a tb-támogatásuk 10, második alkalommal 50 százalékát vonnák meg tőlük, ha ügynökösködésen kapják őket.
Mindez éles ellentében áll a civilek alternatív javaslatával, amely egy kormánytól független szervezetté alakítaná át az egészségbiztosítási pénztárat. A volt OEPvezetők segítségével készült indítvány abból indul ki, hogy az egységes egészségbiztosítás olcsóbban működtethető, és ha a politika nem korlátozná a mindenkori főigazgatót, akkor a jelenleginél sokkal hatékonyabb is lehetne a tevékenységük. Ebben az esetben az ágazat elesne a privatizációs bevételtől, ám az 50-100 milliárd forintos elmaradt üzlet megtérülne, mivel az új pénztárak működési többletköltsége már az első évben meghaladná az 50 milliárd forintot.
A kormány javaslata számos kérdésre nem ad választ, az azonban jól látszik, hogy erőteljes lépéseket tesznek az összes megyei pénztár értékesítésének érdekében. Ennek több oka is van, ha akár csak egy pénztár is állami tulajdonban maradna, ezzel akkor is vissza lehetne állítani az egységes társadalombiztosítást, ha egyébként ennek a monopóliumellenes törvények miatt jogi akadálya lenne. Ha például a reform ellenzői mindannyian egy tisztán állami „maradványmegye” biztosítótársaságát választanák maguknak, megroppanthatnák a többiben működő biztosítótársaságokat. Ennek megakadályozására, ha egy megye nem kel el, akkor végül felkínálják annak az üzleti társaságnak, amely a legtöbb tagot toborozta arról a területről. Ha csődbe megy egy területi pénztár, az államnak kötelessége lenne rövid időn belül újra eladnia a biztosító kisebbségi tulajdonrészét. Ha a megyei pénztárak taglétszáma 500 ezer fő alá esik és ha az állam két hónapon belül nem tudja értékesíteni a kisebbségi részvényeket, akkor egyszerűen egyesülniük kell majd egy másik megyei biztostóval.
Kevésbé látszik tisztán a törvényjavaslatból, hogyan is működne az új egészségbiztosítási modell. A részleteket ugyanis nem az alaptörvényben, hanem későbbi rendeletekben szabályoznák.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
