A boszorkány

Bíró Kriszta: Jozefa

Most hirtelen nem is tudom, kire gondolhattam a címadáskor. Talán Jozefára, a vékonyka kötet három kisregénye (hosszabb novellája?) közül az egyik főszereplőjére, a legigazibb boszorkányra? Vagy Idára, az Egyszer van egyik markáns úriasszony alakjára, aki nem is igazi boszorkány? Vagy tán épp a szerzőre, Bíró Krisztára, aki talán boszorkány egy kicsit?

Bíró Kriszta színésznő. Méghozzá kiváló színésznő – aki nem hiszi, járjon utána, például a nemrégiben bemutatott Piszkavas című darabban, Béres Ilona partnereként (Madách Kamara). Bíró Kriszta lendületes, svungos színésznő, szüntelenül rohan, csinál, játszik, átél és él a színpadon, olyan erővel, hogy olykor nézni is fárasztó. Ezt persze csak most tudom ilyen pontosan, hogy elolvastam ezt a három kisregényt, ebben a vékony, Jozefa című kötetben, és én is svungosan, egy trappban, merthogy nem bírtam letenni.

Igaz, előtte meg fölvennem, azaz kézbe vennem nem akarózott; tört a frászos félelem: mi van, ha egy unatkozó színésznő üres napjaiban a klaviatúrához szédül, és aztán még kiadó is akad, aki a névhez csatolt zsengéket kiadja...?