A bolygó magyar

Nem tartozik a cselekmény fősodrába, ezért lehet epizodista Bálint András a Castel Felice című Hamvai Kornél-színjátékban, amelyet a Radnóti Miklós Színház mutatott be. Ha beletartozna, mennyiségileg ugyanennyi szöveggel főszereplő lenne. A szöveg és a színpadi jelenlét hosszát tekintve nincs jelentős különbség a szereplők között. Mindannyian magyarok, mindannyian kivándorlók, mindanynyian a címben megnevezett hajón utaznak Ausztráliába 1958 októberében – és egyiküknek sincs nevük. Bálint az Öregembert játssza, bár nem hasonlít senki olyanra, akit ezzel a szóval szoktunk jelölni. „Öreg embernek ősz a szakálla, ráncos az orcája; szeméből sűrű gyanta szivárog és szilvafa-enyő”, mondja például Hamlet. Bálint esetében szó sincs ilyesmiről, ő inkább régi vágású úriembernek látszik, ügyvédnek vagy tanárnak, egyenes tartással, szigorú (és kicsit szomorú) tekintettel, rendezett, de elegánsnak semmiképp sem mondható külsővel. Lényéből aggodalom, sőt némi szorongás sugárzik. A feleségével, az Öregasszonnyal utazik (ő sem öregasszony, Csomós Mari alakításában éltes matrónának mondanám), a gyermekükhöz igyekeznek, akiről kiderül, hogy jó körülmények között él, tehát jövőjüket illetően nem kell aggódniuk.