A biztosítási rendszer változására számít Csernavölgyi István

Az említett új szolgáltatásokat a közfinanszírozással nyújtják majd vagy csak fizetőképes magánbetegeknek válik elérhetővé?

A magánszféráról beszélünk, az intézmény közfinanszírozott része jelenleg is egyértelműen csak a mozgásszervi páciensek ellátásához kötődik. A hosszútávú terveinket részben arra a reményre alapozzuk, hogy változik a biztosítási környezet, és mindenkinek lesz lehetősége hozzáférni a magánszolgáltatásokhoz akár kiegészítő biztosítással vagy hasonló, öngondoskodási finanszírozással hozzáférni.

Ezzel azt mondja, hogy lesz magánbiztosítás?

Ezt nem tőlem kell megkérdezni. Nem látok a jövőbe, csak arra utaltam, hogy mint minden magánszolgáltató, mi is látjuk, érezzük, hogy a váratlan betegség a családoknak milyen súlyos pénzügyi krízist okoz. A Covid-járvány ideje alatt csökkentett kapacitással működött az állami ellátás, ezért érezhetően sokan a magánszolgáltatókhoz fordultak ellátásáért. S ezt a betegek többsége zsebből fizette. Nyilvánvaló, hogy a forrásoldalt, az egészségpénztári és biztosítói környezetet meg kell teremteni a magánszolgáltatások mögé, de ehhez párbeszéd kell a biztosítók, a pénztárak, a kormányzat és a magánpiac szereplői között is.

A helyzet annyiban is speciális, hogy egy állami, a székesfehérvári megyei kórház igazgatójából lett egy magánintézmény vezetője. Immár belülről milyen különbségeket lát a piaci és az állami működetetés között? Mit kellett átállítania a gondolkodásában?

Más a feladat, más a folyamat. Természetesen át kellett tekintenem a működést, meg kellett ismerkednem az intézménnyel, a munkatársakkal, de nem kellett átállítanom a „kapcsolót”. A feladatom a finanszírozástól független, az ars poetica-m sem változott. A betegbiztonság, a minőség, és a beteg java számomra a legfőbb törvény. A betegbiztonságnak, a minőségnek ebben az intézményben erős hagyományai vannak. Ez volt az az intézmény, amely talán az országban elsőként tette ki a honlapjára a műtéti fertőzések, a rosszul sikerült műtétek arányát, ami egy nagy lépés volt a transzparencia, azon keresztül pedig a bizalom megteremtésének irányába.

(...)

A belügyi tárcához került az egészségügy, ön látja, hogy ezután hogyan fog működni a rendszer?

Erre szakmai válaszom nincs, gondolom, hogy még másnak sincs. Ha politikai értelemben kérdezi, akkor még annyira sem tudok válaszolni, mert soha nem politizáltam, mindig a munkámra koncentráltam, és ezen az interjú kedvéért sem változtatnék.

Térjünk vissza a rendszer problémáira: hogy látja, valóban eltűntek az állami rendszerből az orvosok és fölszívta őket a magánellátás?

Túl nagy változás még nem történhetett, mert a szolgálati jogviszony a járvány alatt erősen korlátozta a szabad mozgást. Május végén a felmondási tilalom véget ér, így őszre kiderülhet, hogy marad-e elég orvos az állami kórházakban.

Ha ez így van, akkor minek tulajdonítja, hogy a betegek hosszú hónapokat várnak arra, hogy egy-egy szakorvossal találkozhassanak?

A várólista az nem feltétlenül csak attól generálódik, hogy nincs kapacitás. Az elmúlt két évben az ellátóknak a Covid-betegekre kellett koncentrálniuk, át kellett alakítaniuk a struktúrát, az ágyaik egy részére még most sem vehetnek fel beteget, még mindig fönn kell tartaniuk a Covid-ellátásra.

Több mint egy hónapja fújta le a kormány vészhelyzetet...

Persze, de nyilván vissza kell állítanunk az ellátó struktúrát, egy csettintésre még nem lesz ugyanolyan a pörgés, mint a járvány előtt volt. De erre hadd mondjak egy számot! Az aktív ellátó ágyaink kihasználtsága a járvány alatt nem Covid-ellátásra rendelt ágyakon - ami érinti a gerincgyógyászatot és a várólista programot is - 90 százalékos volt. Ennél följebb nincs, nem lehet az ágyakat száz százalékban kihasználni. Mégis nőtt a várólistánk, és most az a feladatunk, hogy ezt leoperáljuk.

A teljes interjút a Népszava közli.