hirdetés
2024. december. 23., hétfő - Viktória.

A beteg vagy az orvos a felelős a kórházi pofonokért?

Bár a kormánytöbbség késznek látszik arra, hogy keményebben torolja meg az orvosokat és ápolókat érő támadásokat, valójában kevés történik az egészségügyben az agresszió csökkentéséért – írja a Népszabadság.

Ahogy arról a MedicalOnline is beszámolt, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége (FAKOOSZ) többször is kérte az Országgyűlést, hogy a Büntető törvénykönyv tervezett szigorítása ne csak a pedgógusokat, hanem az egészségügyi dolgozókat is védje. A felvetés a Parlament alkotmányügyi és emberi jogi bizottsága vitájában is elbukott.

A Népszabadság összeállításában nem csak a betegek agressziójáról, de mint fogalmaznak az azt kiváltó egészségügyi rendszer visszásságaival is foglalkoznak. Megszólal a cikkben Matkó Ida, a Szószóló Alapítvány elnöke, aki személyes példákat sorakoztat fel arra, hogy a tettlegesség a legtöbb esetben összetett okokra vezethető vissza. Egyrészről az orvosok és az egészségügyi személyzet leterheltsége, alacsony bérezése, másrészről pedig a betegek kiszolgáltatottsága, félelme és a hosszú – a többórástól akár hónapokon át tartó – várakozási idő.

Kovács József bioetikus úgy véli, a személyzet részéről az agresszió azért is elfogadhatatlan, mert ők egészségesek, míg a beteg dühe fakadhat az állapotából, a fájdalmából, ami persze nem menti őt, de érthetőbbé teszi a viselkedését. Az orvos tettei is magyarázhatók azzal, hogy túlhajszolt, kiégett, de épp a szakmaiság miatt nem engedheti meg magának az ilyen viselkedést egyetlen ellátottal szemben sem.

Az Egészségbiztosítási Felügyeletnél a leggyakrabban a bánásmódra panaszkodnak a betegek, és főként azért kérnek segítséget, mert „az orvos úgy beszélt velük, mint a kutyával”, vagy mert semmibe vették: nem itatták, nem etették, nem cserélték időben a pelenkáját, a szennyes lepedőjét. A legsúlyosabb az ápolásra szorulók fizikai bántalmazása, s a tettlegesség gyakorta ki sem derülhet: nincs tanú, vagy ha mégis, a legtöbb sértettet könnyen szenilisnek minősítik, aki maga sem tudja, mit beszél. Az orvos, az ápoló szavával szemben pedig nekik nem sok esélyük van.

A teljes cikk a NépszabadságOnline-on olvasható.

Könyveink