Közelebb kerültünk a megoldáshoz
A bél mikroflórája csecsemőkori kólikában: kialakulás és specifikus aláírások
A csecsemőkori kólika gyakori panasz, mely a csecsemő állandó, heves sírása révén megkeseríti a családok életét és rontja az életminőséget. Most végre közelebb kerültünk a kólika okainak megértéshéze, végre van bizonyíték, hogy a normálistól eltérő bélflóra, vagyis a hibás primer kolonizáció okozhatja a problémát!
Az állapot felismerése viszonylag könnyű, megoldása azonban nehéz, mivel mind ez idáig nem rendlelkeztünk egyértelmű adatokkal a csecsemőkori kólika pontos etiológiájáról, patogenezise sem teljesen tisztázott, és a háttérben álló okok is feltárásra várnak. Már korábban is felmerült, hogy a csecsemőkori kólika kialakulásában fontos szerepe lehet a bélflóra megváltozásának, például a laktobacillusok kisebb számának, mely a bél zsírsavprofiljának megváltozása révén kedvez a kólika létrejöttének.
Éppen ezért jelentősek azok a vizsgálatok, melyek a bélflóra különbözőségeit igyekeznek feltárni kólikás és egészséges csecsemők között. Ilyen a Bibo Study prospektív utánkövetéses alvizsgálata, melyben a csecsemőgondozási paraméterek függvényében vizsgálata a bélflóra összetételét és ezzel összefüggésben a csecsemőkori kólika előfordulását. Ennek során több mint 200 székletmintából 1000-nél is több intesztinális fenotípus átfogó elemzésére került sor DNS-extrakciós és -hibridizációs technikával, mely a maga nemében úttörő vizsgálat volt.
A csecsemőkori kólika meghatározására széles körben használják a módosított Wessel-kritériumokat, mely szerint kólikáról akkor beszélünk, ha a sírás átlagos időtartama meghaladja a napi 3 órát. A csecsemőkori kólika patogenezise nem teljesen tisztázott, és a háttérben álló okok is feltárásra várnak. A kólika megszüntetésére többféle fizikális, diétás és gyógyszeres kezeléssel próbálkoztak már, ezek hatásosságát azonban nehéz felmérni, mivel a sok sírással járó időszak az esetek többségében körülbelül 4 hónapos kor körül véget ér. A legfrissebb áttekintésekből származó klinikai bizonyítékok azonban a felsorolt terápiás próbálkozások csekély hatásfokát jelzik – áll a tanulmányban. (Ennek némiképp ellentmond három másik szakiordalmi cikk: 1. Szajewska H, Gyrczuk E, Horvath A. Lactobacillus reuteri DSM 17938 for the Management of Infantile Colic in Breastfed Infants: A Randomized, Double-Blind, Placebo-Controlled Trial. J Pediatr. 2012 (in press), published online as corrected proof 14 Sep, DOI: 10.1016/j.jpeds.2012.08.004; 2. Savino F, Cordisco L, Tarasco V, Palumeri E, Calabrese R, Oggero R, Roos S, Matteuzzi D. Lactobacillus reuteri DSM 17 938 in infantile colic: A randomized, double-blind, placebo-controlled trial. Pediatrics 2010;126: e526-e533.; 3. Savino F, Pelle E, Palumeri E, Oggero R, Miniero R. Lactobacillus reuteri (American Type Culture Collection strain ATCC 55730) versus simethicone in the treatment of infantile colic: a prospective randomised study. Pediatrics 2007;119:124-130. – megjegyz. a szerk.)
A kólika kialakulásában szerepet tulajdonítanak annak, hogy a csecsemő bélflórájának megváltozása következtében károsodik a bél funkciója és gáz halmozódik fel a lumenben, ami hasi görcsös fájdalomhoz és kólikás viselkedéshez vezet. Erre utalnak azok az adatok, melyek szerint a kólikás csecsemők bélflórája különbözik egészséges társaikétól. Kólikában például csökken a székletben a baktériumok diverzitása, ami a bélgyulladás markerének számító kalprotektin szintjének emelkedését vonja maga után. Ezen túlmenően, a kólikás csecsemők székletében kisebb számban vannak jelen laktobacillusok, nagyobb számban pedig Gram-negatív baktériumok. A korszerű molekuláris vizsgálómódszerek segítségével a korábbinál több információt szerezhetünk a bél mikroflórájáról, valamint annak működéséről. Ily módon fény derült arra, hogy a béltraktus már az élet igen korai szakaszában kolonizálódik bélbaktériumokkal, melyek specifikus mintázatot mutatnak. A megszületéskor még steril bélrendszerben néhány órán belül fakultatív anaerob baktériumok jelennek meg, melyek helyét hamarosan csökkent oxigéntoleranciájú anaerob baktériumok veszik át. Az első életévekben komplex mikrobiális ökoszisztéma alakul ki, mely már nem sokban különbözik a felnőttkori viszonyoktól. Az eddigi bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a kólika kialakulásában jelentős szerepet játszik a korai bélkolonizáció zavara, mely aktuálisan a kólikához társuló sírósságban nyilvánul meg, de aztán az élet későbbi szakaszára is kihat.
Holland szerzők a bélflóra kialakulásának időbeli nyomonkövetése alapján igyekeztek feltérképezni a különbségeket attól függően, hogy az adott csecsemőnél állt-e fenn kólika vagy sem.
Betegek és módszerek
A vizsgálatot egy nagyobb prospektív követéses vizsgálat (BiboStudy) részeként végezték.
A minták gyűjtésére 1 hónapos korban (azaz a csecsemőkori kólika 6 hetes korban észlelhető gyakorisági csúcsa előtt), majd 3-4 hónapos korban került sor. Ellentétben a korábbi kutatásokkal, melyekben általában specifikus baktériumok tenyésztése alapján vonták le következtetéseiket, a mostani vizsgálatban a teljes intesztinális bélflóra összetételét vizsgálták a széklet-DNS kivonásával. Az alaphipotézis szerint a kólikás csecsemők bélflórájának diverzitása kisebb, és specifikus mikrobiális aláírások mutathatók ki, melyek eltérnek az egészséges csecsemőknél kimutathatótól.
A vizsgálatba 160 egészséges csecsemőt vontak be, akiknél 9 alkalommal történt székletmintavétel körülbelül 100 napos korukig. Beválasztási kritériumok: a csecsemő szövődménymentes egyes terhességből született, az anya a terhessége alatt nem szedett gyógyszereket és nem állt fenn nála fizikális betegség (pl. cukorbetegség, szívbetegség) vagy mentális problémák (pl. major depresszió) a szülés előtt és után, a szülés terminusban (
A sírás mennyiségét a szülők által vezetett sírásnapló alapján mérték fel, ez alapján kiszámították a naponta sírással töltött percek átlagos számát. A vizsgálati csoport 25,4%-a elégítette ki a kólika Wessel-féle kritériumait. Azon kívül, hogy az átlagosnál sírósabbak voltak, a részt vevő csecsemőknél egyéb egészségi probléma nem állt fenn.
Eredmények
Csak a kontrollcsoportban észlelték a bélflóra diverzitásának fokozatos növekedését a szülést követően; az első élethétben a kólikás csoportnál szignifikánsan kisebb mértékű diverzitást tapasztaltak, mint a kontrollcsoportban. Az első hetekben az egymást követő székletminták stabilitása ugyancsak kisebbnek bizonyult a kontrollcsoportban, mint a kólikás csecsemőknél. A további elemzések fényt derítettek arra, mely baktériumtörzsek felelősek a bél mikroflórájának kólikától függő különbségeiért 1 és 2 hetes korban (ez volt ugyanis az első időpont, amikor szignifikáns eltérés mutatkozott a két csoport között). Kólikában szignifikánsan nagyobb mennyiségben voltak kimutathatók proteobaktériumok, mint a kontroll csecsemőknél, a relatív túlsúly meghaladta a kétszeres mértéket. Ezzel szemben a bifidobaktériumok és laktobacillusok száma kólikában szignifikánsan csökkent. A kólikás fenotípus pozitív korrelációt mutatott a proteobaktériumok specifikus csoportjaival (pl. Escherichia, Klebsiella, Serratia, Vibrio, Yersinia és Pseudomonas), ugyanakkor negatív összefüggés igazolódott a Bacteroidetesszel és a Firmicutes phylával (ez utóbbi csoportba tartoznak bizonyos laktobacillusok, valamint a butirát- és laktáttermelő csoportok.
Következtetések
Az eredmények a mikrobiális aláírás jelenlétét jelzik már az első élethetekben azoknál a csecsemőknél, akiknél később kólika jelentkezik. E mikrobiális aláírások ismeretében közelebb juthatunk a fokozott csecsemőkori sírás okainak megértéséhez, egyben lehetőséget kínálnak a korai diagnosztikára és specifikus terápiák kifejlesztésére.
