A bekattanás
2009. január 01. 00:00
Ez a remek (és, sajnos, nagyon gyorsan elolvasható) könyv esetleírás – csak éppen egy másik oldalról. Nem is a páciens, hanem a legközelebbi hozzátartozó oldaláról, aki nagy empátiával, szeretettel és megértéssel írja le, hogyan „kattant be” a lánya. Ezt a „bekattanást” aztán egy ponton „bipoláris- 1”-ként diagnosztizálja egy pszichiáter – azt gyanítjuk, tévesen; de előfordul a szövegben a „pszichotikus”, „szkizofrén”, „depressziós” szó is – véleményünk szerint ugyancsak megkérdőjelezhető módon. A terminológiai vitákat megvívják majd a pszichiáterek meg a pszichiátriai iskolák; végtére is, a terminus csak a környezetet megnyugtatására jó, arra, hogy a beteget – aki a környezetébe nagyon nem illik bele – valahogyan meg lehessen nevezni, s így el lehessen helyezni.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
