A befektetői kör vár és figyel

Beszélgetés Nemes Jánossal

Ma nincs abban a helyzetben az állam, hogy az egészségügybe befektetni szándékozók között különbséget tegyen – véli Nemes János, aki 1999-ben otthagyta kórházigazgatói székét. Ma a magyarországi legnagyobb egészségügyi és befektetői cég vezérigazgatójaként kórházvásárláson töri a fejét. Interjúnkban az elmúlt hetek hírei kapcsán az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi helyzetéről és az ágazatban dolgozók érdekérvényesítő képességéről beszélgettünk.

Négy évvel ezelőtt még a kecskeméti kórház igazgatójaként és a Gazdasági Vezetők Egyesületének elnökeként, ma a legnagyobb egészségügyi és befektető cég, az Euromedic vezérigazgatójaként figyeli az egészségügyben és az a körül zajló eseményeket. Mi volt a legfeltűnőbb, amivel a váltáskor szembesült?

– Miközben a magyarországi vállalatok az elmúlt 12 esztendő alatt nagyot léptek előre a piacgazdaság csaknem teljes körű bevezetése terén, addig az egészségügyi intézményrendszer nem tudott felzárkózni ehhez a folyamathoz.

A munkafegyelem, a felelősségérzet és a cég iránti elkötelezettség az, ami a legszembetűnőbb különbség a közalkalmazottak és a vállalkozók között. Az ellátórendszer hibáiért nagyrészt a politika a felelős, hiszen a vezető egészségpolitikusok évek óta tisztában vannak a legalapvetőbb problémákkal. Neuralgikus pont a tulajdonosi és működtetői felelősség kérdése, illetőleg a megfelelő feltételrendszer hiánya.

Hiába készíti az egészségügyi tárca reformbizottsága jelenleg is azokat a térképeket, amelyek alapján egy-egy régió esetében meghatározzák a valós kapacitásszükségletet, arról nem beszél senki, hogy a kormány kit hatalmaz majd fel a leépítések végrehajtására. Ugyanis az önkormányzatok ellátási kötelezettsége miatt a jelenlegi jogszabályok mellett ezt szinte lehetetlen befolyásolni. Ha mégis elkezdődne a leépítés, kórházakat zárnának be, akkor a helyi és az országgyűlési képviselőknek is számolniuk kell az állampolgári tiltakozó akciókkal. Miközben eddig minden választási ciklusban újabb és újabb reformelképzelések kerültek napvilágra, valójában senki nem mert hozzányúlni ehhez az elavult rendszerhez. Nagyon lassan haladnak a folyamatok.