A bántalmazott nők a házi kedvencek miatt maradnak és tűrnek

„Kényszerített arra, hogy ott álljak és nézzem, amit kinyírja a macskát. És még élvezte is. Ugyanez megtörténhet veled is” – mondta el egy bántalmazott nő az Illinois Egyetem felmérésében.

„Ezek a cselekmények arra szolgálnak, hogy az abuzáló fél szimbolizálja, mire is képes ő, meddig terjed a hatalma. Azt az üzenetet közvetíti az áldozat felé, hogy tudok olyat tenni, ami éppen ennyire fájdalmas és veszélyes lehet a számodra” – magyarázza Jennifer Hardesty, a humán fejlődéstani és családtudományok professzora. A mostani vizsgálatban Hardesty 19 bántalmazott nővel készített interjút azzal kapcsolatban, hogyan döntöttek a kedvenc háziállatokkal kapcsolatban akkor, amikor elszánták magukat, hogy egy nőoltalmazó szervezet vagy otthon segítségét kérjék. Egy korábbi vizsgálatban azt találták, hogy a bántalmazott nők 34 százaléka azért késlekedett az elköltözéssel, mert aggódott a házi kedvenc(ek) épsége miatt. Ennek a félelemnek az alapját az képezte, hogy az erőszakos partner korábban már fenyegetőzött az állat bántalmazásával vagy már bántotta is az állatot – mondja Hardesty. „A bántalmazott nők számára a háziállat gyakran a feltétlen szeretet és elfogadás – vagy akár a védelem − egyetlen forrása, ami igen értékes a szemükben, amikor az elköltözést fontolgatják. Sokan közülük igen erősen kötődnek állataikhoz.” A vizsgálat vezetője hangsúlyozza, hogy ez nem minden bántalmazott nőre igaz, és nem minden bántalmazó veti be a házi kedvenc bántalmazását vagy az azzal való fenyegetést is, amikor partnerét érzelmileg zsarolni akarja. A szakember azt javasolja, hogy a bántalmazott nőknek segítséget nyújtó szervezetek szakemberei kérdezzenek rá arra is, hogy a bántalmazott nőnek van-e otthon háziállata, van-e szüksége segítségre ahhoz, hogy az állatot máshová költöztesse, illetve valamivel hozzá tudnak-e járulni az állat védelméhez.

Jelenleg még alig van olyan nőotthon, ahol szívesen látnák az új lakóval együtt érkező házi kedvenceket is. A helyzet megoldására az Illinois Egyetem állatorvosi kara úttörő programot indított, melynek keretében biztonságos ellátást nyújtanak a házi kedvenceknek addig, amíg a bántalmazott nő megfelelő lakhatást szerez magának, ahová az állatot is magával viheti.

„Az lenne az ideális, ha az állat az otthonban is együtt maradhatna a bántalmazás áldozatával, de ehhez az lenne szükséges, hogy az állat jól szocializált és szelíd legyen. Ezen túlmenően nagyobb infrastrukturális átalakításokat is igényelne az otthonokban, és a személyzetnek is megfelelő oktatásban kellene részesülnie” – véli Marcella Ridgway, az állatorvosi kar docense. A programmal kapcsolatban elmondja, hogy a két helyi nőotthon lakói legfeljebb harminc napra adhatják hozzájuk gondozásba házi kedvenceiket. Bár az emberek jelentős részében sztereotípiák élnek azzal kapcsolatban, hogyan viselkednek az agresszív környezetben tartott állatok, az állatorvos legalább ilyen problémának tartja az oltások elmaradását vagy az élősködők távoltartását célzó rendszeres vizsgálatokat.

„Hallgatóink önkéntes munkában gondozzák ezeket az állatokat és szervezik meg a találkozókat a négylábú és gazdája között. A diákoknak már vannak ismereteik a házastársi erőszakról, és úgy látják, hogy ez is egy mód arra, hogy segítsenek a bántalmazottaknak. Vannak közöttük olyanok, akik tanúi lehetnek az állat érkezésének, majd annak is, amikor az állat visszakerül a gazdájához, ami érzelmileg erősen feltölti őket” – meséli Cheryl Weber, a hallgatói szolgáltatás egyetemi koordinátora.

„Az ehhez hasonló programok megerősítik a bántalmazott nőket. Abban a helyzetben, amikor a bántalmazást elszenvedett nő meghozza azt a döntést, hogy megvédi a szeretett állatot, ő már nem áldozat, és ez nagyon fontos” – hangsúlyozza a vizsgálatot vezető Jennifer Hardesty.