"Soha többé nem leszek szociális munkás Magyarországon"
Lassan lasszóval kell szociális munkást fogni Magyarországon. Az Abcúg riportja.
Azoknak, akiknek elegük van abból, hogy éhbérért dolgoznak, csábító lehet, hogy elég csak egy áthidaló képzést elvégezniük, és máris külföldön folytathatják a munkájukat. A lehetőséget kihasználó szociális munkások között van, aki külföldi munkahelyén az előrelépési lehetőségeket díjazza leginkább, van, aki azt, hogy a munka közben felmerülő dilemmáit, problémáit nem önszorgalomból, munkaidőn kívül, hanem a munkahét részeként beszélheti meg a kollégáival, írja a lap, jelezve: legutóbb a magyarországi szegregátumokban megvalósuló telepprogramok hasznáról szóló cikkünkben került elő az a probléma, hogy a nyomortelepeken élők helyzetét javító programokhoz lasszóval kell fogni a szociális munkásokat.
Az alacsony fizetések csak a különösen elhivatottakat nem riasztják el, de ők is hamar kiégnek, és végül jó eséllyel Londonban találják magukat, amint épp tányért mosogatnak – magyarázta a hiány okait egy Heves megyei településen a helyi szegregátum lakóival dolgozó szociális munkás. Az Abcúg azonban több olyan szociális munkással beszélt, akik külföldön is a saját szakmájukban tudtak elhelyezkedni. Bár Németországban vagy az Egyesült Királyságban sem fenékig tejfel szociális munkásként dolgozni, kivétel nélkül mindegyikük úgy érzi: mind szakmai, mind munkavállalói szempontból jobb helyre került.
Kőrizs Bea Berlinben dolgozik, 27 éves szociális munkás, aki jelenleg berlini prostituáltakkal végez szociális munkát: tanácsadó központot működtetnek a város egyik vöröslámpás negyedében. Magyarországon egy fogyatékkal élő fiatalok lakhatását, foglalkoztatását és művészeti képzését biztosító alapítványnál dolgozott, és még most is jó szívvel gondol vissza a Lámpás 92 Közhasznú Alapítványnál eltöltött három évre. Nem a munkahelyi közeggel volt gond, hanem a fizetési- és a munkafeltételekkel. “A legnagyobb probléma az alulfizetettség, de ez nem az alapítványon múlt. Országos probléma, hogy a szociális munkások Magyarországon gyakorlatilag ingyen dolgoznak” – magyarázta. Az alacsony fizetések jelentette megélhetési bizonytalanságok mellett azonban a folyamatos forráshiányos állapot a munkavégzést, és a megfelelő színvonalú ellátás biztosítását is eléggé megnehezítette.
A diplomás munkakörök között Nyugat-Európában is a legrosszabban fizetettek egyike a szociális munkásé. Németországban az orvosok és a tanárok a másfélszeresét keresik egy szociális munkás bérének, ami jóval a német átlagkereset alatt van. Angliában épp most emelték 9 fontra a minimál órabért, amihez képest egy kezdő szociális munkás 13 fontot keres óránként – magyarázta Viktória -, ami ugye a különböző szinteknek köszönhetően egyre feljebb megy. Harmincezer fontot megkeresni egy évben nem olyan rossz fizetés, amikor egy átlag munkás 18-20 ezret keres – tette hozzá.
