"Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy másokon segítsünk"
A frankfurti központú, Orvosok a Harmadik Világért nevű segélyszervezet az elmúlt 25 évben mintegy négyezer-ötszáz orvost foglalkoztatott, akik alkalmanként minimum hat héten át ingyen gyógyítottak a világ egy-egy szegény pontján. Dr. Nemes János gyermekkardiológus idén már 11. alkalommal járt orvosmisszión.
– Mikor és hogyan indult önkéntes külföldi orvosi munkája?
– 1994-ben kezdtem el. Sok mindennel foglalkozom. Elsősorban orvos, gyermekkardiológus vagyok. 77-ben végeztem, és húsz éve a Madarász utcai kórházban dolgozom. Másodsorban újságírónak tartom magam, az egészségügyi szaksajtóban jelennek meg írásaim. Harmadsorban pedig „utazó orvos” vagyok, az Ärzte für die Dritte Welt (Orvosok a Harmadik Világért) nevű német szervezet keretein belül. Ez volt az egyetlen olyan lehetőség, hogy rövid időre is elmehessek, tehát nem kellett feladnom eddigi életemet. Átlagosan másfél évente kiutazom egy-egy fejlődő országba, karitatív orvosi munkát végezni. 1994 óta négyszer voltam a Fülöp-szigeteken, kétszer Nairobiban, kétszer Kalkuttában és háromszor Latin-Amerikában: Kolumbia, Venezuela, Nicaragua nagyvárosaiban.
A minimális hathetes időtartamot általában két hónapra szoktam bővíteni, mert utána egy kicsit „kikapcsolok”. Itthon egy hónap fizetett és egy hónap fizetés nélküli szabadságot veszek ki, a repülés költségeinek felét is én állom. A szervezet filozófiája, hogy ne luxusszállodákban lakjunk, hanem a szegénynegyedben vagy mellette, „spártai körülmények” között.
– Hogyan működik az Orvosok a Harmadik Világért?
– Ez egy civil szervezet, amely forrásokra pályázik. Például megállapodást kötött a német állammal, hogy az óvadékpénz egy részét megkapja. Ez teszi ki költségvetésük 30%-át. Tehát bizonyos mértékig a német elítéltek finanszírozzák a gyógyítást… Ez egymilliárd forintot jelent, mert éves bevételük mintegy hárommilliárd forint. A többi pénz magánszemélyektől, felajánlásokból és maguktól a német orvosoktól jön össze. Németországban jól működnek a civil szervezetek, nem fojtották meg, sőt nagy erővel támogatják őket.
Magyarország ebből a szempontból esélytelen: nincs olyan tőkeerős civil szervezet, amely ilyen szintű segítséget finanszírozhatna. Sőt az utóbbi években az a tendencia, hogy a civil szervezetektől megvonják a pénzt. Nyugaton általában rendkívül erős a szolidaritás, nálunk fordítva történik mindez. Például itthon éppen most csökkentik a fogyatékkal élők támogatását. Ez Németországban eleve nem fordulhat elő, mert ha ott ez történne, belebukna a kormány. Visszamenőleg berendelni az amputált lábúakat, hogy megváltoztassák az ellátást – ezt ott egyszerűen nem illik.
– A fejlettebb demokráciáknak presztízskérdés, hogy minél többet segítsenek.
– Így van, és ez nekik is jó. A német szervezet által küldött „German doctor” tekintélye óriási. Amikor például egy korábbi utamon kiderült, hogy lejárt a vízumom, mert nem 30 napot tartózkodtam az országban, hanem 45-öt, felcsillant a határőr szeme, hogy fizessek. Csak annyit mondtam, hogy German doctor vagyok, erre rögtön átengedett. Ezek a doktorok igazi hazafiak, mert jó hírét keltik országuknak, és segítenek a szegényeken. Ezt egyébként csak azért tehetik meg, mert a saját szegényeiken is segítenek.
– Milyen szakmai feladatokat kell megoldaniuk az orvosoknak a kinti létük folyamán?
– Alapellátást végzünk rendelőben, illetve a helyi kórházakban, vagy egy mozgó egészségügyi szolgálatnál: dzsipen, egy kis teammel, előre meghatározott terv szerint járjuk sorra a településeket. Igyekszünk nem háborús övezetbe menni – de mindig nagyon szegények közé. Mindenfajta betegséget ellátunk, igénytől függően. A Fülöp-szigeteken és Kalkuttában feltűnően sok tébécét, Kenyában meg rengeteg AIDS-es láttunk. Mi, akik rövid időt töltünk ott, „csak” szűrünk, illetve tünetileg kezeltük ezeket a betegeket. Olykor egy kis sebészetre is szükség volt. Ennél a profi szervezetnél az egymást váltó orvosoknak azonos protokoll szerint, azonos gyógyszerkészletből, azonos körülmények között kell gyógyítaniuk. Így biztosítják a folytonosságot. A betegeknek persze kórlapjuk, történetük is van.
Summum Bonum díj
Első alkalommal dr. Nemes János gyermekgyógyász-újságíró kapta meg a Summum Bonum díjat. A díjat dr. Gubcsi Lajos író, költő 2005-ben alapította magyar orvosok kitüntetésére, melyet a Magyar Orvosi Kamara ítél oda.
Az Orvosok Lapjában megjelent teljes interjú a WeborvosPro-n olvasható
