Gyógyszertámogatás: mennyit költhetünk?
Itt az ideje, hogy a gyógyszertámogatás kérdése ismét az „asztalra” kerüljön, miközben arra is válaszolni kell, hogy mennyit költhet e célra az ország, írja a PharmaOnline.
Gyakorta viták tárgya, vajon a GDP hány százalékát fordítjuk gyógyszerártámogatásra, s vajon ez az arány sok vagy kevés. Az egészségügyi közgazdász adatai szerint 2013-ban valamivel több, mint 2 százalék volt az inkriminált adat. Nominális értéken egyébként 1996-ban még csak 85, tavaly viszont már 306 milliárd forintot fordítottunk ártámogatásra. Reálértéken azonban a növekedés csak valamivel több, mint 20 százalék, derült ki a gyógyszerforgalmazás szereplőit közös, két napos szakmai programra invitáló Grandexpo hét végi konzultációján. Bodrogi József szerint a két szám közötti különbség azzal magyarázható, hogy 1996-ban még sokkal kevesebb terápia volt elérhető, mint manapság.
Az elmúlt egy évtizedben a gyógyszer-támogatás két nagy attakot volt kénytelen elviselni: 2007-ben 90, 2012-ben pedig 40 milliárd forintot vontak ki e kasszából, ami – az általános egészségügyi, valamint a gyógyszerinflációt is tekintetbe véve – több, mint 40 százalékos reálérték csökkenést eredményezett. Az elmúlt húsz évben a gyógyszer nagy- és kiskereskedelem egyaránt árrés-csökkenést volt kénytelen elszenvedi, bár ez a trend a patikák esetében 2011-ben megfordult. Ezzel együtt mindmáig Európában nálunk a legalacsonyabbak az árrés-százalékok. Éppen ezért a közgazdász szerint itt az ideje annak, hogy a makrogazdaság által az elmúlt évtizedekben gyakorta „rángatott” gyógyszertámogatás kérdése ismét az „asztalra” kerüljön, miközben arra is válaszolni kell, hogy mennyit költhet e célra az ország.
Ez utóbbi annál is fontosabb, mivel az 1990-es 900 helyett tavaly már 5500 készítmény részesült támogatásban, miközben folyamatosan jelennek meg az új terápiák. A forráshiány, illetve a forráskeresés nem magyar sajátosság, a világ számos országa küzd ezzel a problémával, amelyre többféle megoldás kínálkozik: több pénzt kell e célra fordítani a költségvetésből, vagy copaymentet kell bevezetni, esetleg szisztematikusan felülvizsgálni a már árkiegészítésben részesülő termékeket. Bodrogi József az angol megoldást ajánlotta. Nagy-Britanniában ugyanis az egészségügyi költségvetés 1,5 százalékát a támogatott gyógyszerek költséghatékonyságának monitorozására fordítják. Ezt a munkát tudományos, illetve akadémiai centrumokban végzik.
