"Elment az egészségügy közkatonája"

Elment az egészségügy közkatonája…. 

Ervin maga nevezte magát az egészségügy közkatonájának.

De nem akármilyen katona volt, hanem olyan, aki megjárta a hadak útját, végigment a ranglétrán miközben több ízben megfordult a pokolban is. De ez nem törte meg soha! (Ha Kövesi Ervin közkatona volt, akkor kik voltak a tábornokok?) 

Debrecenben született és tanult, lett a Debreceni Orvostudományi Egyetem gazdasági igazgatóhelyettese, később főigazgatója.

Nagy tekintélyű, legendás, bevállalós, korát megelőző vezetője volt az egyetem gazdasági életének. Mint minden sikeres embernek neki is voltak ellenségei, irigyei. Koholt vádak alapján négy év börtönre ítélték helyettesével aki az első munkahelyemen, az OÉTI-ben az egyik főnököm volt a 70-es években. Ervin nem tört meg a börtönben, azonnal elkezdte „kitanulni”  a villanyszerelő szakmát.

A professzori kar egy emberként kiállt mellettük, így rövid időn belül, néhány hét múlva szabadok voltak és büntetlen előéletűek. 

Évtizedekkel később az egyetem díszpolgárává avatta, amire Ervin joggal nagyon büszke volt.

Néhány rövid kitérő után Ervin visszatért az egészségügybe az ESZTIK  (Egészségügyi Szervezési Tervezési és Információs Központ) munkatársa és egyik vezetője lett. Onnan átkerült a minisztériumba, ahol különböző beosztásokban dolgozott. Innen ment nyugdíjba 1986-ban mint főosztályvezető. 

De ez csak a látszat volt. Miniszterek, államtitkárok jöttek, mentek, rendszert váltottunk, a minisztériumot többször átszervezték, átnevezték. Csak egy valami nem változott, a „Kövesi Ervin intézmény”.

Ervin változatlanul pontosan bejárt a hivatalba, Ő volt az állandóság.

És mit dolgozott Ervin?

A földszinti könyvtárba ment a "kislányokhoz" a friss német és magyar nyelvű szaklapokért.

Folyamatosan referálta a német nyelvű egészség-gazdaságtannal, gazdálkodással kapcsolatos szakirodalmat. Fordított, összefoglalt, összeállította a “szamizdatot”. Ő nevezte így a cikkgyűjteményt. Felvitte a sokszorosítóba, saját kezűleg expediálta a kollégák, főnökök íróasztalára és az arra érdemeseknek kipostázta. Nemzetközi kapcsolatai révén napra kész információkkal tájékoztatta a tárca mindenkori vezetőit, és az egészségügyi intézmények vezetőinek széles körét. 

Alapító tagja az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének és a Magyar Egészségügyi Menedzser Klubnak.

Az EAHM (az Európai Kórházigazgatók Egyesülete) tiszteletbeli tagja. Végül, de nem utolsósorban az Egészségügyi Gazdasági Szemle alapítója, főszerkesztője, mindenese.

Hazai es nemzetközi konferenciák szeretett és tisztelt vendége és résztvevője. Hazai konferenciákon többször szerepelt esszéivel, jeleneteivel. Kitűnő volt a tolla.

Már nem tanulta meg a számítógépet, mindent kézzel irt, apró gyöngybetűkkel. 

Jegyzeteit mindig kis fekete noteszbe kis ceruzával írta. Nem tőle tudom az okát, bár később megerősítette az információt. Ez az ok egy másik pokoljárásra vezethető vissza.

Együtt raboskodott  Borban a haláltáborban Radnóti Miklóssal. Életét kockáztatva kis fekete noteszben apró ceruzával írva dokumentálta az ott történteket. Ezeket most dr.  Csapody Tamás dolgozza fel és publikálja.

A teljes megemlékezést a Weborvoson olvashatja