"300 milliárd ment el"
Nehezíti a gyógykezelést a kórházi infrastruktúra, pedig 300 milliárd forintnyi uniós forrást fektettek be a korszerűsítésébe. A HVG közölt riportot a témában.
A hazai kórházépítészet csak hírből ismeri a "zöld mezőt". A meglévő épületekhez toldott új szárnyak, rájuk épített szintek nem könnyítik meg a gyógykezelést – olvasható a HVG ma megjelent lapszámában.
A magyarországi kórházi infrastruktúra uniós pénzből megvalósult korszerűsítése jobbára a már meglévő épületekhez toldott, mellé- vagy ráépített, folyosókkal összekötött új szárnyakat jelent, ami tovább hosszabbítja a dolgozók útját. Márpedig a kórtermek rosszul kitalált elrendezése - amerikai felmérések szerint – napi két órát is elvehet az érdemi munkától, a betegellátás helyett gyaloglásra kényszerítve a személyzetet – írja a HVG munkatársa.
Bár több mint 300 milliárd forint ment el a decemberben zárult uniós fejlesztési periódusban a kórházi infrastruktúra megújítására, ebből egyetlenegy helyen sem épült zöldmezős, komplett kórház. A legtöbb, nyolc helyre összesen 106 milliárd forint a vidéki orvosegyetemi klinikáknak és a megyei kórházak egy részének jutott, ám ebből az intézményenként 12-16 milliárd forintból sem lehetett kompromisszumok nélkül építkezni. Ennél kevesebből pedig még több kényszermegoldás született. Így 148 milliárd forintból 85 vidéki kórházban épült korszerű műtéti tömb, és újultak meg a betegszobák.
Ha még él, nagy valószínűséggel nyugdíjas az az építész-tervező, aki szabad kezet kapott az eddigi utolsó zöldmezős kórház, a dél-pesti megépítésére – írja továbbá a lap munkatársa. Az azóta eltelt három és fél évtizedben nemcsak az egészségügy épületeinek állaga romlott le, hanem kikopott egy sajátos szakma és a hozzá tartozó kultúra is. A beruházásnak ugyanis a tervező, a kivitelező és a működtető, üzemeltető együttműködésén kellene alapulnia.
Még ha mindez együtt lenne is, az ágazati szakpolitika és -stratégia, valamint az ehhez nyújtott anyagi eszközök végképp hiányoznak. Az ebből fakadó hibák, pazarlások tipikusak – olvasható a folyóíratban. Az előrelátás hiányát mutatja több kisvárosi kórház felújítása, majd alig egy-két év múltán a funkcióváltása. Így járt a szikszói, a körmendi és a tapolcai intézmény is, amelyekben a korszerűsítés után megszűnt az aktív fekvőbeteg-ellátás.
A cikk folytatódik a HVG hasábjain, többek között az egészségpolitika felelősségének bemutatásával.
