4/1. Döntési fa modell
Az egészség-gazdaságtani modellezés típusai
Az egészség-gazdaságtani modellezések három leggyakrabban alkalmazott módszere a döntési fa, a Markov-féle és a szimulációs modellezés. A döntési fa egyszerűségét és hasznosságát tekintve az egyik legmegfelelőbb döntést támogató modellezési eszköz.
Az egészség-gazdaságtani elemzéseken kívül a gazdaság más területein is alkalmazzák, például pénzügyi-beruházási döntések megalapozására. A döntési fa modell a közgazdaságtan várhatóérték-elméletén alapul. A modell megbecsülhető valószínűséggel bekövetkező kimeneteleket, azaz betegutakat tartalmaz. A betegutak jövőbeni eseményeket reprezentálnak az eseményeknek megfelelő egészségi állapotokkal és költségekkel. A döntési fát az alábbi feltételek teljesülése esetén lehet használni:
• egy bizonyos betegség és kezelése különböző betegutakkal leírható, melyek egymást kölcsönösen kizárják;
• a különböző betegutakra kerülés valószínűségei ismertek;
• a betegutakon belül nincs jelentősége annak, hogy az események mikor történnek (ezért a modell inkább rövid táv esetén alkalmazható);
• minden betegútnak jól definiálható és összegezhető egészségiállapot- és költségeredménye van. A felsorolt tulajdonságoknak egyszerre kell teljesülniük.
"A lehető legnagyobb egyezést mutassák a mindennapos adatokkal"
Ha valamely feltétel hiányzik vagy csak részben teljesül, a vizsgált egészségügyi technológia értékelését más elemzési módszerrel javasolt kivitelezni. Ha egy egészségügyi technológia költséghatékonyságát döntési fával szeretnénk modellezni, a feltételek értelmében epidemiológiai, klinikai és költségadatokra van szükségünk. Bár minden modellezési módszer egyszerűsített módon mutatja be a valóság szinte végtelen számban variálható lehetőségeit, az életszerű modellezés elvégzéséhez a betegutakat, a betegutak bekövetkezésének valószínűségét, a hozzá tartozó költségeket és a lehetséges egészségnyereséget úgy kell megválasztani, hogy azok a lehető legnagyobb egyezést mutassák a mindennapokban tapasztalt adatokkal. Mivel azonban egy betegség lefolyása, csakúgy, mint a betegség kezelése és költségstruktúrája országonként és régiónként eltérhet, az elemzéshez szükséges input adatok több adatforrás szintéziséből is meghatározhatók. Mindazonáltal összehasonlító elemzés esetében a különbség alapját jelentő főbb adatoknak (pl. eltérő hatásosság) azonos forrásból, például randomizált kontrollcsoportos vizsgálatokból kell származniuk. A döntési fa modell segítségével végzett egészség-gazdaságtani elemzés az alábbi lépcsőkben történik:
• az eltérő egészségi állapotok és betegutak meghatározása;
• a betegutak egymástól való függőségi viszonyának értékelése;
• a döntési fa szerkezetének felrajzolása;
• valószínűségek meghatározása;
• az egyes végpontokhoz tartozó egészségnyereség- és költségeredmények kiszámítása;
• a várható értékek kiszámítása;
• ellenőrzés;
• bizonytalanság elemzése;
• döntéshozatal.
Három fő pont
A döntési fa modellekben három főbb pontot különböztetünk meg: döntési pontokat, valószínűségi pontokat és végpontokat. A döntési pontot általában négyzettel, a valószínűségi pontot körrel, a végpontot háromszöggel jelöljük. A valószínűségi pontok utáni ágakon a valószínűségek összege 1, azaz 100 százalék.
A döntési fa modellek legkritikusabb pontja, hogy a betegutakon belül nem különíthető el az események bekövetkezésének ideje, például hogy mikor halnak meg a betegek. Az időtáv vonatkozásában csak átlagos értékek vehetők figyelembe. Ezért a döntési fa modellek leginkább akkor alkalmazhatók, ha a modellezés időtávja korlátos, a terápiához kapcsolódó kimenetelek rövid távon eldőlnek (pl. műtéti profilaxis). A hosszabb kihatású és időtávú egészségügyi technológiák gazdasági modellezéséhez más módszereket javasolt alkalmazni.