28 kérdés-válasz az elfekvők körüli balhéról
Szimpla megszorítás, ám nem olyan nagy, amekkorának az ellenzék jelzi. Mi történik hát? Mutatjuk, írja a VálaszOnline.
Választási években szokatlan dolog történt 2018 elején. Óriási lendülettel kezdték el módosítani a jogszabályokat. Az ötlet lényege az volt, hogy véget vetnek az „elfekvők” körüli lehetetlen állapotnak. A bajba kerülő családok egy része segítség nélkül marad, mert az idős szülőt, nagyszülőt néhány nap után kirakják a kórházból. Dolgozó gyerekeik nem tudják 24 órában gondozni őket, az idősotthonokba viszont csak több hónapos vagy éves várólistával lehet bejutni. A helyzet már akkor is olyan súlyos volt, hogy fekete ápolási otthonok tucatjai működtek az országban. Családi házakban, garázsokban engedély nélküli személyek gondoznak időseket, mert az állam által finanszírozott rendszer hiányos és rosszul működik. Az akkori elgondolás lényege az lett volna, hogy a kórházak önálló épületben levő krónikus részlegeit (ennek jelentésére még visszatérünk) az egészségügy átadta volna a szociális ágazatnak. Új intézményeket hoztak volna létre és néhány idősotthon is szakápolási központtá alakult volna át. Vagyis akkor azt gondolták, túl kevés segítséget kapnak a családok, új szolgáltatásokra van szükség.
A lépés összességében megtakarítást hozott volna az államnak, mert a szociális férőhelyek fenntartása felébe, harmadába kerül, mint az egészségügyieké. Jóval kisebb és olcsóbb személyzettel működnek, és bármilyen dermesztő, a szociális szférában dolgozókhoz képest még a szintén alulfizetett egészségügyi szakdolgozók is jobban keresnek. Ráadásul a szociális intézményekben több pénzt lehet kérni a családoktól. Cserébe uniós forrásból új központokat húztak volna fel, vagy legalábbis felújították volna a nem ritkán siralmas állapotban levő krónikus részlegeket. Arra törekedtek tehát, hogy a változtatásokkal mindenki jól járjon.
Új elem volt az is, hogy a tervezett szakápolási központok ugyan szociális intézmények lettek volna, de finanszírozták volna az ott végzett egészségügyi tevékenységet is. Majdnem úgy, mint egy kórházban. Jelenleg az idősotthonokban is van nővér, kötelező orvosnak is rendelni heti néhány órában, de ha vért kell venni, vagy infúziót bekötni, arra már nem kapnak külön pénzt az egészségbiztosítótól, ezért betegszállítóval a szakrendelőbe vagy mentővel a sürgősségi osztályra viszik az időseket, rengeteg szenvedést okozva nekik. Az egyszerűbb esetekre tehát megoldást hozott volna az új hibrid intézmények felállítása.
2018 februárban új, 7. számú melléklettel látták el a szociális intézményekről szóló rendeletet. Kitűzték, hogy 100 főre vetítve 15 szakápolónak és egy vezető szakápolónak kell az új központokban dolgoznia, valamennyinek szakképzettnek kell lennie. Nem egyszerűen a szociális törvény módosításáig jutottak el: a végrehajtási rendeletek is készen álltak, csak a zöld lámpának kellett volna felvillannia. Mégsem lett az egészből semmi. A 2018-as választásoknak úgy mentek neki, mintha elő sem készítették volna a 22 új szakápolási központ tervét, nem biztosítottak volna 12-14 milliárd forintot a létrehozásukra, és nem lett volna meg a két kulcsszereplő, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi és Czibere Károly szociális államtitkár között a megegyezés.
Megvolt, mégsem lépték meg, mert a politika satuféket nyomott. A két államtitkár a 2018-as kormányban nem kapott újra megbízatást, a területért felelős akkori miniszternek, Kásler Miklósnak pedig esze ágában sem volt belefogni egy ilyen kockázatos kalandba. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a vidéki kis kórházak sorra veszítették el valós kórházi rangjukat, egyre több ispotálynak belgyógyászata, sebészete, szülészete sem maradt. A kórház nevet azért megtarthatták, ám a szociális ágazathoz való átkerüléssel nem lehetett volna több mismásolás, ki kellett volna mondani, hogy ezek nem kórházak többé. Nem akarták.
Most viszont megvan a zöld lámpa: az egészségügyi reformcsomagban hozzányúlnak az ápolási ágyakhoz, de nem teljesen úgy, mint azt 2018-ban tervezték. Most már nem szegény bajban levő családokon van a fókusz, hanem azon, hogy az ellátás elsősorban a hozzátartozók és nem az állam felelőssége. Rosszabb a helyzet azért is, mert források nélkül vágnak bele, és megváltozott az érintett ágyak köre is. A VálaszOnline az információkat kérdés-felelet formában tárja olvasói elé.
