20 éve volt az első magyarországi szívátültetés

A szívátültetésig hosszú út vezetett, hiszen sokáig nem csak a technika hiánya, de a szívet körülvevő misztikus elképzelések is hátráltatták a folyamatot. Az emberi szív úgy élt a köztudatban, mint a lélek kifürkészhetetlen, lüktető székhelye, amelyhez hozzányúlni is szentségtörés. Jól tükrözi ezt a maga korában az orvostudomány pápájának számító Theodor Billroth (egyébként a hasi sebészet megteremtője) kijelentése, mely szerint "az a sebész, aki a szívhez nyúl, megérdemli kollégáinak megvetését".

Mégis akadtak merész orvosok, akik hozzányúltak a páciens szívéhez, és az tovább dobogott. 1896-ban elvégeztek az első szívvarratot, a II. világháború alatt a sebesült katonák mellkasából repeszdarabokat és golyókat távolítottak el anélkül, hogy a betegek ebbe belehaltak volna.

A születő szívsebészet számára a szívátültetés egyik nagy akadálya volt, hogy a keringés megszakítása agykárosodáshoz vezetett. Már ekkor folytak szívátültetési kísérletek kutyákon, 1964-ben James Hardy egy csimpánz szívét ültette be emberbe, aki 90 percig maradt életben. A világ első szívátültetését a dél-afrikai Christian Barnard hajtotta végre 1967. december 3-án: egy gyógyíthatatlan 53 éves szívbeteg férfi kapta meg egy autóbalesetben elhunyt fiatal lány szívét. A műtét szakmailag sikeres volt, a beteg azonban 18 nappal később tüdőgyulladásban meghalt: a szervkilökődés ellen alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetetlenné tette immunrendszere számára, hogy a betegséggel szemben védekezzen. A kilökődés megakadályozása Norman Shumway nevéhez fűződik.

Magyarországon az első szívátültetést dr. Szabó Zoltán és csapata hajtotta végre a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján. A műtétre 1987-től készültek, mélyreható tanulmányokat végeztek, gyakoroltak holtesteken, kutyákon, hetente találkoztak konzultációra. Riasztáskor rohantak a "vesés" orvosokkal, hogy a vese kivétele után mérjék, mennyi idő alatt sikerül lebonyolítani a nehéz feladatot.

A csapatnak alig négy óra állt rendelkezésére, hogy kioperálják a donor szívét, eljuttassák a beültetés helyére, megtörténjen a vércsoport megállapítása és előkészítsék a beteget. Az első riasztást 1991 novemberében kapták, de a műtétet lefújták, mert Szabó professzor a donorszívet nem tartotta elég egészségesnek.

1992. január 3-án újra megszólalt a csipogója, mert egy agysérülést szenvedett donor szíve vált elérhetővé. Az első szívátültetést a súlyos és többszörös szívbetegséggel született 28 éves Schwartz Sándoron végezték el. Schwartz Sándor – bár a műtét után sok mellékhatással kell megküzdenie – ma is boldog családapaként él.

Ma már a betegek 90 százaléka éli túl a transzplantációt, 85 százalékos az egy évi és 70-75 százalékos az öt évi túlélési esély. Magyarországon évente 20-25 szívátültetést végeznek, 2007-ben hajtottak végre gyermeken szívátültetést.