2005 a színházban
2005. december 01. 00:00
A három „K” és a többiek
Kétféleképpen lehet visszagondolni egy színházban (is) töltött naptári évre. Kimazsolázva a legnagyobb élményeket (csak a szépre emlékezünk), vagy némileg rendszerezve a látott előadásokat. Az utóbbi esetben szintén a kellemes esték számítanak (minek emlékezzünk arra, amit a legjobb elfelejteni?), de a szortírozás egyben számvetés is. Voltak-e helyek, ahová szívesen mentünk? Ahol el lehetett várni a minőséget, és nem ért csalódás. Ahol létrejött a többlet, amit művészi szándéknak, gondolati építkezésnek, színházi műhelynek nevezhetünk. Még ha nem röpültünk is minden előadással a csúcsra.
A második módszer látszik célravezetőbbnek, annál inkább, mert az nem más, mint az első továbbgondolása, minősített esete. Előre hozhatom a konklúziót: ott vannak fontos előadások, oda érdemes járni, ahol nem egy-egy bemutatóban gondolkodnak, hanem folyamatban, szellemi erőtérben és társulatban
Kétféleképpen lehet visszagondolni egy színházban (is) töltött naptári évre. Kimazsolázva a legnagyobb élményeket (csak a szépre emlékezünk), vagy némileg rendszerezve a látott előadásokat. Az utóbbi esetben szintén a kellemes esték számítanak (minek emlékezzünk arra, amit a legjobb elfelejteni?), de a szortírozás egyben számvetés is. Voltak-e helyek, ahová szívesen mentünk? Ahol el lehetett várni a minőséget, és nem ért csalódás. Ahol létrejött a többlet, amit művészi szándéknak, gondolati építkezésnek, színházi műhelynek nevezhetünk. Még ha nem röpültünk is minden előadással a csúcsra.
A második módszer látszik célravezetőbbnek, annál inkább, mert az nem más, mint az első továbbgondolása, minősített esete. Előre hozhatom a konklúziót: ott vannak fontos előadások, oda érdemes járni, ahol nem egy-egy bemutatóban gondolkodnak, hanem folyamatban, szellemi erőtérben és társulatban
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
