2020. június. 02., kedd - Kármen, Anita.

A szorongás számos pszichiátriai betegségben megjelenik, és számos formában okoz rendkívül nehéz érzéseket, állapotokat az azt átélő személy számára.

Rendkívül megtisztelőnek találtam a felkérést, és egyben boldogan éltem a lehetőséggel, hogy fiatal szakorvosként véleményt formálhassak a hivatásomról, azaz a pszichiáterszakmáról.

A szkizofrénia gyógyszeres kezelése a mai napig a dopaminhipotézisen alapuló receptorgátlásra épül. A mai ismereteink alapján azonban a szkizofrénia patofiziológiája sokkal inkább magyarázható a neurotranszmitter-rendszerek komplex egymásra hatásának egyensúlyi eltolódásával, mintsem önmagában a dopaminpályák kóros működésével. Mindemellett a kóreredettel kapcsolatos kutatásokat megtermékenyítően mozdította előre a szkizofrénia immunológiai hipotézise, ami lehetőséget ad a genetikai prediszpozíció, az idegfejlődés és a környezeti tényezők integrálására. Mindezekre alapozva számos új terápiás lehetőség fejlesztése megindult, melyek lassan a napi gyakorlatban is megjelennek.

A szkizofrénia és egyéb pszichotikus állapotok kezelését az antipszichotikumok folyamatos szedése biztosítja. A terápia megszakítása relapszushoz vezet, az ismétlődő relapszusokban csökken a terápiás válaszkészség. A fenntartó kezelést a betegségbelátás hiányán kívül számos egyéb tényező is nehezíti. A hosszú hatású, un. depó készítmények a ritkább, jól kontrollált alkalmazással csökkentik ezeket a nehézségeket, miközben az egyenletesebb plazmaszint biztosításával, az alacsonyabb dózis lehetőségével a mellékhatásokat is mérséklik. A beállítás mégis sokszor késik, mert a pszichiáternek nemcsak a betegét, hanem saját magát is meg kell győznie az injekciós kezelés előnyeiről.

Két évvel ezelőtt a Pszichiátriai Világszövetség és a Lancet Psychiatry közös munkacsoportot állított fel azzal a céllal, hogy áttekintsék, milyen jövő vár a pszichiátriára a következő évtizedben (1). Úgy tűnik, sem most, sem a jövőben nem beszélhetünk egységes pszichiátriáról. A lehetőségeket és kihívásokat jelentősen befolyásolja az a kiindulási pont, ahonnan a világ különböző részein nekirugaszkodunk a 20-as éveknek, így a jövőbe tekintés előtt ki kell térni a jelenre.

A hosszú idő alatt kialakuló demenciát megelőzi a szubjektív kognitív károsodás (SCI), majd az enyhe kognitív zavar (MCI, prodromális Alzheimer-kór, minor neurokognitív zavar) szakasza. Az MCI szakaszban a szűrés meglehetősen bonyolult; egyszerre több kognitív domént is vizsgáló, rövid és mégis szenzitív, illetve specifikus ideális teszt nem létezik. A progresszió lassításának kutatása kiemelt jelentőségű. Sajnos a legelterjedtebb mechanizmus, az agyi béta-amiloid lerakódás gátlását célzó klinikai vizsgálatok ez idáig többnyire sikertelennek bizonyultak.

A pszichiátria magyarországi történetének 1963-tól napjainkig sajátos szakaszai voltak; a görcskezelések korától kezdve a pszichofarmakológia és az intézményi reformok korán át a mai napig tartó pszichoterápiák koráig. Napjainkig jelentős szerepet kap az oktatás és a mentálhigiéné is. Jelenleg a pszichiátriát az a veszély fenyegeti, hogy a többi orvosi szakág mintájára specialitássá alakul.