hirdetés
hirdetés
2020. november. 24., kedd - Emma.
hirdetés

Pszichiátria : a hodálymódszer

Hat négyzetméter nagyon kevés egy embernek – de a társadalom még ennek a feltételeit sem képes megteremteni - írja a Népszabadság.

A cikk állítása szerint az állam azokat a követelményeket sem finanszírozza a pszichiátriai intézményekben, amelyeket kötelezően előír.

Eltört a karja május 2-án egy 28 éves női ápoltnak a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában. Sérülését a helyi Semmelweis Kórházban látták el, és hivatalból bejelentést tettek a rendőrségnek, amely nyomozást indított ismeretlen tettes ellen súlyos testi sértés gyanújával. Ez már a hatodik nyomozás a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban történtek miatt, de korántsem biztos, hogy mindegyik vádirattal, pláne elmarasztaló ítélettel végződik.

Simon Ilona, az intézmény korábbi igazgatója a fenntartó Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés április 29-i ülésén lemondott, holott korábban öt évre meghosszabbították a megbízatását. Az intézmény vezetését Vincze Istvánra bízták, aki néhány hónapja egy hasonló profilú Somogy megyei intézményből érkezett Kiskunhalasra. A megbízott igazgató a sajtónak úgy magyarázta a beteg sérülését, hogy az egyik hazainduló ápoló után ment, hogy levelet írjanak Zámbó Jimmynek. Az ápolónő azt felelte: majd holnap. Erre az ápolt hátulról megragadta a nővér haját, elestek, a testesebb ápolónő ráesett a vékony gondozottra, akinek a megbízott igazgató szerint ekkor törhetett el a keze.

Az újabb halasi hír is bejárta a médiát. A legtöbb médium ekkor fölelevenítette a korábbi információkat, amelyek szerint vádat emeltek az intézmény három ápolója ellen az ápoltak sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt. Megemlítették, hogy több gazdasági ügyben is nyomozás indult.

Simon Ilona, a korábbi igazgató azt mondja: azért mondott le, mert a sorozatos támadások az ő személye ellen éleződtek ki. Ismeretei szerint az újabb feljelentéseket a Szcientológiai Egyház Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért elnevezésű alapítványa tette – úgy, hogy bizonyos dolgozói csoportok belülről is segítik őket információkkal. A lemondásával sem szűntek meg a támadások, amelyek arra szolgálnak, hogy minél több rendőrségi ügyet kreáljanak, és a közvélemény ennek alapján ítélje meg a munkájukat. A dolgozókat már sikerült fölzaklatni és szembefordítani egymással – Simon Ilona szerint a cél az intézmény ellehetetlenítése.

A szakma által elismert intézetről van szó. Sok orvos szeretné, ha a kiskunhalasi otthonba kerülne a betege, állítja Rausch Sándor, a fenntartó Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke. Körülbelül hároméves a várólista. Ennyi ideig kénytelenek még a családtagjai gondoskodni egy olyan emberről, akiről ma megállapítják, hogy betegotthoni elhelyezést igényel. Pillanatnyilag 215 dolgozó 355 beteget lát el a halasi intézetben.

Ahhoz, hogy mindenkinek jusson a törvény által előírt, személyenként legalább hat négyzetméteres lakóterület, vagy el kellene küldeni 85 ápoltat, vagy 300-400 millió forintért új épületszárnyat építeni. Az első megoldás lehetetlen helyzetbe hozná a gondozottak családját, a másodikra pedig nincs pénz. Bányai Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke elismeri, hogy az önkormányzat képviselői nemmindig kezelték jól a halasi betegotthonban kialakult helyzetet. 2009 ősze óta érkeztek a megyére névtelen feljelentések az otthonból. Ám sem az APEH, sem az előző kormány Szociális és

Családügyi Minisztériumának vizsgálata nem tárt föl szabálytalanságot. Az ápoltakkal való erőszakos és szexuális tartalmú cselekmények ügyében a rendőrség szoros ügyészi felügyelet mellett folytatta a nyomozást a fenntartóénál hatékonyabb eszközök birtokában. A nyomozó hatóságok vádat emeltek három ápoló ellen. A megyei elnök szerint ezekben az ügyekben el kell fogadni a bíróság ítéletét. De a történet már túlhaladt ezen. Újabb és újabb feljelentések érkeznek, az esettel foglalkozó blogokon elképesztő vádak és vélemények jelennekmeg, a hatóságok és a média pedig „ugrik” minden apró momentumra.

Bányai Gábor úgy véli: ami a halasi intézetben történik, jelentős részben az OPNI bezárásának következménye. Az ominózus 7-es osztályon olyanokat ápolnak, akiknek nem betegotthonban volna a helyük, hanem a kórházak krónikus pszichiátriai osztályán. Azért nem ott vannak, mert a kórházakban szinte már nincs ilyen osztály: az egész pszichiátriai ellátás ellen merénylet történt az elmúlt években, amikor az ellátóhelyek jelentős részét megszüntették. Az ágyszámok leépítésével a szociális ágazatra terheltek olyan egészségügyi feladatot, amellyel az nem képes megbirkózni.

Bányai 2006 októbere óta tölti be az elnöki tisztséget: a megyéktől azóta egyfolytában elvont az állam, ők pedig elvontak az intézményeiktől. A pszichiátriai betegotthoni ellátás a megyéhez delegált, kötelező állami feladat. Az elmúlt években szinte mindenkit elbocsátottak a megyei intézményekből, akit lehetett. Az utcára kerülők többsége nem talál újmunkahelyet: a feljelentések zöme ilyen, kilátástalan helyzetbe került emberektől indul.

Rausch Sándor alelnök hozzáteszi: 2010-ig közcélú munkásokkal lehetett pótolni az elbocsátott dolgozókat. Bács-Kiskunmegye szociális intézményeiben tavaly még 476 közmunkást foglalkoztattak – idén ennek a lehetőségei is beszűkültek. Az állam kötelezően előírja az ellátás kritériumait – de még a „hodálymódszert”, a tömegintézmények fenntartását sem finanszírozza úgy, ahogy azt ő maga előírja. Hat négyzetméter nagyon kevés egy embernek – de ki kell mondani, ha a társadalom még ennek a feltételeit sem képes megteremteni.

Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke szerint abszurd, életszerűtlen történet, hogy a legutóbbi esetben az ápolt magára rántotta volna az ápolót, ezért tört el a keze. Ő az eddigiekből azt a következtetést vonta le, hogy a vezetőváltás sem hozott érdemi változást a kiskunhalasi otthonban: az új vezető is a mundért védi, és ezért az erkölcsi felelősség a fenntartóé. Radó igazat ad a megyei vezetőknek abban, hogy az intézmények nyomorognak; hogy a halasi intézetre „rászálltak”; hogy a gazdasági természetű vádak valószínűleg megalapozatlanok, mert ilyen helyről nincs mit ellopni.

Az 59 magyar betegotthon közül mégis csak néhányban történnek ilyen események. Radó Iván azt mondja: nagyon kisszerű ez a történet. Valakinek az a dolga, hogy a fizetéséért gondoskodjék a másik emberről. A másik is ember, nem állat, ha pszichésen beteg is. Lehet, hogy az lesz az eljárások vége, hogy nem bűnös senki. Ám azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy május elején is súlyosan megsérült egy ember, és egy erre felkészült intézetben, ahol szakszerű és lelkiismeretes munka folyik, ennek nem szabad megtörténnie.

A teljes cikket a Népszabadság oldalán olvashatja.

(forrás: Népszabadság )
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink