Bár az allergiás betegségek prevalenciája világszerte nő, a terápiás lehetőségek száma alig gyarapszik. A tüneti kezelések széles körben elterjedtek és segítségükkel jól kontrollálható a betegség, ám jelenleg egyetlen olyan oki kezelés érhető csak el, amely a kórképek természetes lefolyását is megváltoztatja. A tanulmány az allergén immunterápia (AIT) leggyakoribb allergológiai kórképekben (allergiás rhinitis és rovarméreg-allergia) történő alkalmazásának hazánkban is elérhető és eredményesen alkalmazható lehetőségeit mutatja be röviden.

A nem infektív uveitisek kezelésére helyileg szemcseppeket, a szem környékére adott injekciókat, illetve súlyos esetekben intravitreális implantátumokat alkalmaznak. A kortikoszteroidok és az immunszuppresszánsok mellékhatásainak elkerülésére ad lehetőséget a biológiai terápia és az intraokulárisan adható gyógyszerek fejlődése. A szemészetben a TNFα-gátló adalimumab biologikum alkalmazása a látóélesség megőrzése szempontjából döntő jelentőségű, és az esetlegesen a háttérben álló autoimmun betegségek kezelésében is fontos. A „makacs” uveitisek kezeléséhez multidiszciplináris team szükséges.

Mind a thromboticus thrombocytopeniás purpura, mind a haemolyticus uraemiás szindróma patomechanizmusában közös a mikrovaszkuláris thrombocytaaggregáció, lényegesen különböző azonban a folyamat lokalizációja, kiterjedtsége, patomechanizmusa, melynek következtében eltérő a klinikum és a terápia is.

Az asztmás betegek 5−10%-át kitevő súlyos asztmások esetén a terápiás továbblépés lehetőségét évtizedeken át a szisztémás szteroiddal történő kiegészítés jelentette. Napjainkban újabb teret nyitott a biológiai terápiás szerek megjelenése és az allergénspecifikus immunterápia. Az előbbivel csökkenthető a szteroidterhelés, az utóbbival pedig főként a betegség korai fázisában lehet befolyásolni a kórkép természetes lefolyását. Újabban előtérbe helyezik a tünetvezérelt gyógyszerelést is rohamoldó és gyulladáscsökkentő/kontrolláló gyógyszerkombináció alkalmazásával.

A szisztémás lupus erythematosus egy olyan autoimmun kórkép, melynek manifesztációja bármely szervrendszeren előfordulhat, az ebből adódó heterogén tünetek miatt pedig differenciáldiagnosztikai és terápiás kihívást jelenthet. A leggyakrabban érintett fiatal betegpopuláció számára az időben felállított diagnózis életmentő lehet. A legújabb diagnosztikus kritériumrendszer 2019-ben került bevezetésre. Az SLE-s betegek gondozása komplex feladat, folyamatos követést, sok esetben multidiszciplináris együttműködést igényel.

Az OTSZ Online szerint a súlyos akut vesekárosodásban szenvedő betegeknél a sürgősségi indikációk kivételével halasztható a veseműködést pótló kezelés.

2020 márciusában az Európai Hipertónia Társaság közleményben hívta fel a szakemberek és a betegek figyelmét, hogy a magas vérnyomás betegség kezelését változatlan formában szükséges folytatni.

Az elmúlt évek áttörést hoztak az áttétes melanomás betegek kezelésében, azonban az optimális terápia megválasztása újabb kihívások elé állítja a bőronkológusokat. Hatékonyabb terápiára nyílik lehetőség az immunonkológiai és a molekulárisan célzott kezelésekkel.

A COVID-19 járvány komoly kihívás elé állítja az aneszteziológiai és intenzív terápiás szakmát, hiszen a frontvonalban levő mindennapi munka mellett egy ismeretlen ellenséggel, a koronavírussal is meg kell küzdenünk.

Megfontolásra ajánlható, hogy a veszélyhelyzet idejére vajon lehet-e átmenetileg támogatni a NOAC-ok szélesebb körű emelt finanszírozását legalább a 65 év feletti populáció részére.