A hashajtókkal és antibiotikumokkal történő preoperatív előkészítés nem csökkenti szignifikánsan a posztoperatív fertőzések rizikóját colectomia esetén.

Bár medulláris pajzsmirigyrákban gyakori a hormontúltermelés mint paraneopláziás jelenség, papilláris pajzsmirigyrákban ez sokkal ritkábban fordul elő. A szerzők egy olyan esetet mutatnak be, ahol a beteg a papilláris pajzsmirigyrák ß-hCG-t termelő, kribriform-moruláris variánsában szenvedett, és akinél a terhességi teszt pozitív lett, ismert terhesség hiányában.

Kortikoszteroid-mentes, remisszióban levő, colitis ulcerosában szenvedő betegek esetén a MES 1-státus a relapszus kockázatának szignifikáns, háromszoros kockázatával társult, összehasonlítva MES 0 státussal, ami alátámasztja, hogy a kezelés során a MES 0 státust kell kitűzni célul a nyálkahártya-gyógyulás elérése érdekében.

A gyermekkori UC kiterjedtebb és súlyosabb, mint a felnőttkorban, ezért is fontos, hogy kezelésénél a leghatékonyabb szereket használjuk.

A módosított kétlépcsős sebészeti megközelítés lényege, hogy azoknál a betegeknél, akik anti TNF és/vagy szteroid kezelésben részesülnek

A Clostridium difficile az antibiotikum-használattal összefüggő hasmenések leggyakoribb kórokozója. A recidívák magas aránya miatt nagy dilemmát jelent a betegek gyógyításában.

Endoszkóppal a colitis-szel összefüggő bélelváltozások legtöbbje vizualizálható, és azonnal el is távolítható. Az endoszkópos technikák fejlődése a diagnosztika és a kezelés terén egyaránt paradigmaváltást hozott. Bemutatjuk az utóbbi 10 év eredményeit.

Ismert, hogy gyulladásos bélbetegségben emelkedett a colon malignus elfajulásának (colorectal cancer, CRC) valószínűsége. Összehasonlítva az átlag populációval, a relatív kockázat 20-szoros kiterjedt, 4-szeres bal oldali colitisben. A gyulladás talaján először enyhe, majd súlyos dysplasia alakul ki, vagyis van idő a rák kialakulása előtt annak közvetlen veszélyét felismerni endoszkópos vizsgálattal.  

A gyulladásos bélbetegség kezelési lehetőségei sokat változtak az utóbbi évtizedekben. Egy dán munkacsoport annak járt utána, mennyire befolyásolják ezek a változások a műtét szükségessé válásának hosszú távú alakulását. 

A tartósan aktív UC nagy morbiditású, erősen rontja a munkaképességet, növeli a rákkockázatot, és komoly költségvonzattal jár. Mivel az UC-ben szenvedők ötöde ide tartozik, a helyes terápiás megközelítés összegzése igen időszerű.