A felnőtt és a gyermek háziorvosi praxisok mellett a fül-orr-gégészeti szakrendelőkben az egyik legnagyobb járóbeteg terhet a heveny orr-melléküreg gyulladások és a heveny középfülgyulladások kezelése jelenti. A szerző fül-orr-gégész, aki rövid összefoglaló közleményében segítséget nyújt az akut rhinosinusitis és az akut középfülgyulladások egyes klinikai megjelenési formáinak diagnosztikájában, valamint az aktuális irányelvek szerinti megfelelő terápia megválasztásában.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

A gyors antigénkimutatási tesztek szenzitivitása 90% feletti; azaz, ha az eredmény pozitív, akkor a patogén igazoltnak tekinthető, és nincs szükség tenyésztésre. Torokváladékból végzett tenyésztésre viszont továbbra is szükség van akkor, ha a gyors antigén-kimutatási teszt eredménye negatív.

Az „empirikus antibiotikum terápia” valószínűsége függ az életkortól, az orvos képzettségétől, ezen túlmenően azonban olyan tényezők is befolyásolják, mint a laboratóriumi szolgáltatások földrajzi közelsége, illetve a konzultációs lehetőségek hétvégi elérhetősége.

Szövődménymentes Streptococcus-fertőzésben általában nem szükséges ismételt tenyésztést végezni a kezelést követően. Megfelelő terápia után a pozitív tenyésztési eredmény jelentősége bizonytalan, amennyiben a pharyngitis tünetei megszűntek. Ez az eredmény azonban a kezelés eredménytelenségét is jelezheti arra utalva, hogy az adott személy Streptococcus-hordozó, akinél más kórokozó által előidézett interkurrens pharyngitis alakult ki.

Jelen összefoglalónkban a gége és a gégefedő, valamint az orrmelléküregek háziorvosi gyakorlatban is gyakran előforduló fertőzéseit tárgyaljuk, elsősorban az antibakteriális terápiát a fókuszba állítva.

A szülőkben gyakran kelt szorongást a gyermek kezelése, ami gyakorlott kommunikációval enyhíthető. Fontos, hogy a gyermeksebész mindig részletesen elmagyarázza a gyermek problémáját.

A gyermekkori húgyúti fertőzések (UTI, urinary tract infection) diagnosztikájára, terápiájára és utánkövetésére vonatkozó irányelvek folyamatosan fejlődnek.

Az akut otitis media a fiatal gyermekek igen gyakori megbetegedése, és az egyik leggyakoribb fertőzés, ami miatt antibiotikumot írnak fel az orvosok.

A gyermekkori kötelező oltások megváltoztatták az akut bakteriális rhinosinusitis és az akut otitis media előfordulásának gyakoriságát.