A tobozmirigyben és a tüdőben termelődő, valamint számos pszichedelikus hatású növényben is megtalálható DMT védi az agy és az immunrendszer sejtjeit a hipoxia káros hatásától; gyógyszerként használva életmentő lehet, írják magyar kutatók a Frontiers in Neuoroscience-ben.
Az amazóniai sámánok által használt főzet kiváltotta víziók éppen olyan valóságosak lehetnek az agy számára, mint az, amit a szemünkkel látunk – ezt mutatták ki agyi képalkotó módszerrel brazil kutatók.
A kérdésre pontos választ valószínűleg csak akkor kapunk, ha eljön a mi időnk, a kíváncsiak azonban addig is megközelíthetik a rejtélyes átmenetet, több irányból is. A medicina egyre pontosabban leírja kívülről a haldoklás fizikai tüneteit, bizonyos pszichoaktív anyagok segítségével modellezi a speciális tudatállapotot, illetve tudományosan vizsgálja a halálközeli élményeket, összegyűjti és elemzi a beszámolókat. Ez utóbbiakból mestermunkák is rendelkezésünkre állnak.
A politika győzött a tudomány felett, és a XX. század második felében betiltották egy roppant ígéretes gyógyszercsoport számos képviselőjének használatát.
A pszichedelikumok megfelelő körülmények között gyógyítják a depressziót, a szorongást, a kényszereket, a szuicid viselkedést, az alkoholizmust és az egyéb függőségeket, enyhítik a klaszter-fejfájást – és univerzális misztikus élményt váltanak ki. Némelyik közülük tiltólistán szerepel, de az elmúlt évtizedben újrakezdődhettek a velük kapcsolatos kutatások.
Egyesek szerint az óriási emberi agy azért alakult ki, hogy a csoportban élő főemlős ügyesen be tudja csapni társait. Van, aki úgy véli, hogy a nyelv kialakulásának a megértése a tudomány előtt álló legnagyobb feladat, és nem az élet keletkezésének modellezése vagy a fizika egyesített elméletének létrehozása. És akad, aki azt mondja, az egyesített elmélet megoldása: a tudat hozza létre az időt és a teret. Mivel foglalkoznak ma az idegtudósok? (A cikk a Kapcsolódó fájlokból letölthető.)